A következő címkéjű bejegyzések mutatása: történetek. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: történetek. Összes bejegyzés megjelenítése

2014. március 5., szerda

Amikor a főnöknek semmi sem jó...

...akkor az ember gyermeke felnőtté válhat.


A lányom a munkahelyén a napi, kézzel írt jelenléti ív ellenére, minden hónapban excel táblában is el kell küldeniük a tulajnak a munkaidejüket. A munkatársakkal közös levelezésben a főnök megjegyzése. " x és y jó, a tied ( ez itt az én gyermekem) gyalázatos." A gyalázatos munkát a programozó matematikus férjem rakta össze. ( egyébként  meg arról volt szó, hogy az ő gépe  nem olvasta a mi formátumunkat) Több hónap után ez volt az a pont, amikor úgy éreztem, hogy most már nekem kellene kirángatnom a főnökasszonyt a pult mögül.


És akkor nézzük a tényeket, amibe eddig nem szóltunk bele, hiszen a gyerek dolgozni akar, örül a csapatnak, szereti a pezsgést, a forgalmat. Nem szóltunk bele, viszont büszkék vagyunk a kitartására, elszántságára.

8 hónapja a lányunk egy étkezdében dolgozik a város egyik forgalmas pontján. Feladata a hajnali nyitáshoz való előkészítés, a pult feltöltése, amihez frissiben süti ki a termékeket. És takarítás. Ahhoz, hogy hajnali 5 órakor pöccre készen álljon minden, 2.30-kor! kezdi a munkát. Hiába a város forgalmas helye napközben, hajnalban maximum Bandi cica a társasága. Hajnali 5-től pedig özönlenek a vevők, pörgés van, akkor már több alkalmazott is dolgozik.A lányom végzi a háttérmunkát, előkészítést és a takarítást. Olyan helyiségben, ami állandóan zsírgőzben úszik, a keze szétmarva az állandó zsíroldózástól, mosogatástól. Kesztyűket mi veszünk neki. Hivatalosan 9 óráig dolgozik, de sokszor egyéb kis megbízások miatt 11 fele ér haza..És mindezt heti 6 napban  A munka hivatalossá tétele csak ígérgetés szintjén marad, mert mindig valami fontosabb. De a gyerek lelkes és fáradhatatlan, mert szereti a fiatal csapatot, a vevőket, egyedül a főnök barátnőjének a kezdettől fogva fennálló piszkálódását viseli egyre nehezebben. A főnökasszony nincs bent, napi záráskor de főleg szombatonként  és fizetésosztáskor jelenik meg, és kíméletlen terepszemlét tart.... Na most a reggel 9-kor otthagyott kitakarított helyiség este 8-ra már érdekesen nézhet ki.....


És hónapról hónapra érik a meglepetések az ember gyerekét: a hatalmas 500 forintos óradíját sem kapja meg, mert különböző címkékkel ellátva mindenfélét levonnak tőle. elég visszásnak tekintem azt is, hogy az éhbér mellett még akkurátusan levonják a napi fogyasztást is.
A végső ütést az utolsó fizetés adja: e tényleg kemény gyerek könnyekkel küzdve meséli, hogy a ténylegesen eltöltött idejét a főnökasszony megkurtította, mert hogy " nem kell arra ennyi idő", levonnak valami galádul elvégzett munkájáért 1000 forintot, és újabb 10 ezret valami megfoghatatlan mondvacsinált címen. A főnök nem konfrontálódik a barátnőjével, ő nem tud semmiről.

És akkor a semmiből a lehetőség: egy ismerősünk, akinek a kisfiára szokott a lányom vigyázni, segíteni hívja magához a gyerekemet. Meghallgatja a  történetet, és azt mondja a lányomnak,hogy mivel most bővítenek  azonnali kezdéssel fel tudja a saját cégébe venni, hivatalosan, 4 órában. Ez egy kerttervező és -építő cég. Ismeri a lányom munkáját, dolgozott már náluk még diákként, nyári munkában. Azóta tudom, hogy a levendulát rózsa mellé kell ültetni, és akkor a rózsa nem lesz tetves. :)

A felmondás sem történik egyszerűen, bár erre nagyjából már fel tudtuk készíteni , hogy mit várhat....mégis érnek meglepetések még negyven felett is.
" az erkölcsi érzéked nulla, hogy így felmondasz "
" remélem kulcsot nem másoltál" ( cseszd meg, tegnapig maximálisan bíztál benne, ma már nem? )



Itt tartunk most. Előbb néztem be a szobájába, hónapok óta most először fog világosban felébredni. Mi pedig büszkén nézzük az épphogy húszévesünket: a rábízott munkát a legjobb tudása szerint végezte el, és nagyon igyekezett jobbá tenni a hibázásait.








2013. január 27., vasárnap

Volt idő....

...amikor a címzett így is megkapta a küldeményt. Se elsőbbségi, se ajánlott, se semmi...még házszám se néhol. Azt hozzá kell tennem, hogy Tardoson igen gyakori név a Mészáros.





2012. október 31., szerda

Már egyszer....

írtam arról, hogy irigylem a postáskisasszonyok memóriáját. Most megint-számomra-elképesztő dolog történt.
Csecsebecséket cseréltünk egy 'internetes ismerőssel' (porcelángyűjtő/mániás), és amikor egy alföldi kisvároskában feladta a csomagot, a postáshölgy a címzés alapján azt mondta neki, hogy ' ismer, olvassa a blogomat, tudja hogy kézimunkázom'.  Kicsi kutakodás után, meg persze némi segítség ( blogcím) alapján  most már én is mondhatom, 'ismerem' a hölgyet, nagy csodálója vagyok a kézimunkáinak! :)



2012. augusztus 16., csütörtök

Kulcsszavak

A blog statisztikáját áttekintve olykor nagyon meglepődök, milyen kulcsszavakkal jutnak el hozzám a kedves keresők. A mai ' középiskola rendészeti tagozat kilencedikes fűzet csomag listája' mindent visz. És kipróbáltam, működik. A google  jó barátja a rendészeti középiskolásoknak is.

***



Két órával később: ' milyen füzet kell egy középiskolásnak '.


2012. augusztus 9., csütörtök

Nehezen megy....

..az elengedés.
A hálószobánkat készülünk festeni, rám vár a nemes feladat, hogy kipakoljam az évek során felhalmozódott mindenfélét. És próbáljak szortírozni, ugyebár. De azt nagyon.
De ki lehet dobni több zsáknyi  ' majd még egyszer jó lesz' ruhaneműt?
Vagy a gyerekek  emlékeit? ( óvodás mappák, rajzok, érmek, oklevelek, apró csecsebecsék, csak egy cetli 'hiányoztok" felirattal? )
Vagy a munkámhoz felgyülemlett sok-sok mindent?
Vagy a régi fényképek negatívjait?
Vagy a félig kész/ épphogy elkezdett/ befejezés előtt álló kézimunkáimat?
Vagy az ágyneműtartó rejtekében eddig megbújó  anyag, csipke, fonal, gomb, gyöngy készleteimet?

Na ugye.

Különben is. ha bármitől megszabadulnék, holnap pont az kellene. Érzem.



A játékomra viszont édes történetek érkeznek itt is, és facebook-on is, öröm olvasni! :)

2011. november 5., szombat

' El ne felejtsem ......

...,. feltenni a telefonomat a töltőre, mondta apa. Háromszor is.' - kuncog a lányom, miközben esti lefekvés előtt  elvégzi az említett műveletet.
Reggel Kálmán örvendezve nyugtázza, hogy valaki milyen rendes volt.:
 " Látjátok lányok, ez kell nekem.  ' Külső memória '  "


*****************

" Már csak a hálószobánkat kéne kifesteni, de nem tudunk a színben megegyezni. Anyátok azt mondta, legyen barna. Felőlem. Úgyis csak sötétben megyek oda be. "

2011. szeptember 2., péntek

MÁV, ma is gratulálok!

Péntek délben Budapest- Győr viszonylatban egyvagonos személyvonat. Finom lenne még önmagában is, de meg van spékelve egy csoportnyi gólyával, akik Tatáig utaznak. :) Az előre bejelentett különvonatukat nem indították el. Meleg, tömeg, alkohol, jókedv, az elfogyasztott sörmennyiséggel egyenes arányban levő ízes beszólások a mávosok összes felmenőinek. Több megállóhelyen egyszerűen nem férnek fel az utasok. Ja, és félúton 15 perces vágányzár. A karom az ajtóhoz ér, eddig azon imádkoztam, hogy ne nyíljon ki, most azért, hogy nyissák már ki. A tetrishez hasonlíthatóan szorongunk, préselődünk, és rihegünk- röhögünk kínunkban. Tóvároskerten hatalmas üdvrivalgással  leszállnak a fiatalok. Körülnézek. Úristen, alig lettünk kevesebben. Sebaj, már csak egy megálló. A vonat érkezéshez gondosan kalibrált helyijáratot már lekéstem. De azért már a volánt szidom. :)
Élmény volt ma is.

2011. augusztus 24., szerda

A mi kisvárosunk vagy a kis városunk? : )

Ilyen. :
Anna lányom a postán egy a nevemre címzett küldeményt vett fel ma, amikor a postáskisasszony megszólította:

 " Nem a te anyukád ír egy keresztszemes blogot? Néha szoktam olvasni. " :)

Ezúton  puszilom a postáskisasszonyt innen is. Mindig is irigyeltem  a hihetetlen memóriájukat.
Gondolkodom, hogy felfedjem-e az inkognitómat. Hiába. A hírnév átka. :)

Amikor a szomszéd városból néhány éve ideköltöztünk történt velünk a következő eset: A férjem egy ablakos borítékba tette az összes elszámolós csekkünket, úgy rémlik 140 ezer forint körül volt, pénzzel együtt. Karácsony előtt volt, belegyömöszölte a zsebébe és úgy, ahogy volt,  el is veszítette. Megtalálta  egy hölgy,  aki történetesen Tatán  postás. A közüzemi számlákon szereplő név alapján kikereste a telefonszámunkat és értesített minket. Minden hiánytalanul meglett. :)







2011. augusztus 8., hétfő

Jó ha....

...  olyan szuper-hiper intelligens mosógéped van, ami már nemcsak mosni tud, hanem azt is megmondja miben betegeskedik.
..... az első "motorhiba" kódnál, miután az ájulatból magadhoz tértél, van melletted valaki, akiben van annyi bátorság, merészség, vakmerőség?, hogy nem azonnal szerelőt hív, hanem  " kicsit szaglászik a gép belsejében"
Így esett nálunk is, s mivel a férjem égett szagot nem érzett belül, viszont irtózatos poros volt a szerkezet, és a szénkeféknek csak töredéke volt már, azokat szerezte be, cserélte ki. Így mindez némi utánajárásba és 1200 forintunkba fájt, került. ( Nem, nem fájt, mert boldog vagyok, hogy ennyivel megúsztuk, sajna vannak rossz tapasztalataink a szakemberekkel. Visszatérő mondat tőlük  pl. a 'sokba fog kerülni az alkatrész " )
Büszke vagyok Kálmánra, hogy bele mert vágni, kihívásnak érzete a feladatot. Ja. Különben programozó matematikus. :)




2011. augusztus 4., csütörtök

Csípem,

....... amikor a mustáros-mézes csirke, mint lehetőség hallatán hárman picsognak és tiltakoznak egyszerre, hogy ne, ne, nem kell nekünk az újítás, jó nekünk a  'sima' is, nekünk csak a  már bejáratott ételeket főzd.....


...... amikor órák múlva pedig csak az elégedett szuszogás hallható. Három irányból.

2011. július 13., szerda

A divat nem változik.....

..csak időről-időre megismétli önmagát.- mondogatja anyám, és ezzel fel is menti magát a kérdés és a szemrehányó tekintetek alól, hogy miért őrizget meg mindent. Na jó, majdnem mindent. :) Néhanapján a lányaimat riogatja az én régi ruháimmal. De ez most kivételesen nem a 'ciki', hanem a 'tök jó' kategória. És nem 25 éves, hanem retro. :)



2011. július 2., szombat

Szia kedves....

Amióta a levelezőrendszerem önkényesen spam-nek minősítette fontos email-jaimet is, azóta, ha eszembejut, néha megnézem. Ma reggel találtam ezt a gyöngyszemet. :)

szia kedves
nevem Júlia, am egy nagyon szép lány keres barátja láttam a profilod
Az oldalon (site), és lett érdekel téged, azt hiszem, tudjuk kattintson együtt, és
hogy valami jó, de én nem, tudom, hogyan kell megnyitni masszázs ezen a webhelyen, így
vegye fel a kapcsolatot velem e-mail köszönhetően

,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,

hello my dear
my name is juliet,am a very nice girl looking for friend i saw your profile
in this site (site)  and became interested in you,i think we can click together and
make something good but i don,t know how to open massage in this site so
please contact me at this email thanks





******************************

Erre mondják a lányaim azt nemes egyszerűséggel, hogy  " cuki. "  :)  Szerintem inkább ciki. :)

2010. március 26., péntek

Igaz mese a békákról fényképekben

Anna lányom kedvenc reggeliző készlete:
This is my daughter's mug and plate:


 Városkánkban az idén is - a tavalyi évben először -önkéntesek tűntek fel, akik segítik a barna varangyokat épségben eljutni a szaporodó helyükre.Hogy miért is van erre szükség? Nézzük csak....
There are many lakes and a source in our city. And many frogs.


Az erdőből vonuló békáknak át kell jutniuk az út másik felén levő tóhoz, ez pedig nagyon veszélyes.
The lake is on the other half of the road where the frogs are born. The road is dangerous.


 A fák mögött ott a tó, az áhított cél....
There is the lake over the trees....

Önkéntesek összegyűjtik, és finoman áttessékelik a békákat az úton... Közben, ahogy kiderült, számolják is a brekegőket, és azt is, hogy van-e elpusztult állat az úton...
Voluntary environmentalists collect the frogs. And they are carried over on the road.

 A hímek abszolút bebiztosítják magukat, a nőstények hátán utaznak. :) Ezért olyan lomha, és nehézkes az út, visszafele már mindenki egyedül jön, akkor már fürgébbek. :)
Komolyan, olyan csúfok, hogy már szépek. :) Ijedten pislognak, és pici, halk hangot adnak.

És most azok a békák, akikkel én találkozom nap, mint nap. A gyerekek nagyon szeretik. :)
The children very much like playing with these frogs. : 


A képen látható fiatalember mesélte a következő történetet:
Tavaly történt, hogy a tóparti luxuslakóparkból kihajtott egy  hatalmas autó. Kiszállt belőle egy 'tipikus újgazdag srác' és elkezdett lelkendezni. " De jó ez, amit csináltok! Hatalmas szükség van rátok, és örülök , hogy végre valakinek ez eszébe jutott. Biztos pénz is kell hozzá, adok én is nektek, bármennyit. Végre valaki, aki összeszedi ezt a rengeteg békát, és elviszi innen, mert én úgy utálom őket, amikor nyáron a tóparton fekszem, és megmozdulnak mellettem......... "

Ti mit gondoltok?

 Zárójelben megjegyzem, valamelyik reggel mi is ki fogunk menni a férjemmel gyűjteni a brekiket, kipróbáltuk, nincs benne semmi visszataszító, a szervezők gondosan kikészítették a vödröket, kesztyűket.

2010. március 16., kedd

Ékszer, ami nem ékszer - Small beauties

Nóra lányom anyámtól kapta születésnapjára. Apró pici, ' nem tudom mi ', ékszer, nem ékszer?, ezüstből van, de nem játék, hanem valamiféle díszecske. Az eredete pedig: anyám nagyon régen vásárolta a bécsi bolhapiacon, az unokáinak mindig ' tiltott gyümölcs ' volt. Talán úgy gondolta, hogy 17 évesen már kellőképpen meg tudja becsülni. :) Nagyon nehéz fotózni, az A4-es lapból a méretét el tudjátok képzelni. :)
This tiny needlework is my mother's gift for my daughter.





2009. december 29., kedd

Ajándék- Surprize from my husband

" Az idei karácsonyra semmi újat nem kapsz tőlem " viccelődött a férjem, amikor átadta ezt a csomagocskát.

It is a tray .  It is renewed by my husband. The needleworks are very old. (  after-before photographs )




 

2009. december 19., szombat

Legújabb kincseim-My new treasures

A férjem nagymamája női szabó volt. A kézimunkák iránti szeretete egész életét végigkísérte. Élete egy részében ' kézimunka-előnyomó'-ként dolgozott, így hatalmas gyűjteményt hagyott ránk. Az előrajzolt mintákon túl találtam nála más kincseket is.  Elnézést, már csak anyósomnál, ő őrzi a 'cicás dédi' könyvtárának ezt a részét. A lányaim nevezték a Mamót 'cicás dédi'-nek, cseppnyi lakásában az utolsó éveiben egy cicával élt. :)

My husband's grandmother was a woman's tailor. She liked needleworks too. She had a collection from samples, books. These treasures are from here. There are old Hungarian cross  stitch samples in these books.








2009. november 25., szerda

Válaszolj és én megmondom, ki vagy....

Anna bánata, hogy természetes szőkesége ( 'hableányi hajkoronája' ) évről-évre  veszít a színéből, ezért újabban a barátnőktől vagy a női magazinokból vett tanácsok alapján házi praktikákhoz folyamodik, hogy megmentse, amit még lehet.( pl.citromos víz )
Az azonnali hatás reményében apját faggatja:
-Szerinted szőkébb lettem?
Amaz, fel sem nézve a munkájából:
-Várj, felteszek egy kérdést....

2009. november 21., szombat

Tűvarázslat

Pár nappal ezelőtt pár apróságot rendeltem a Tűvarázs-ból. Tegnap jött a bolt hírlevele, hogy mától 50 %-os akció van....Na, mondom Teca, ez a te  formád...A hírlevélke mellett Zsuzsa egy másik levele is várt, miszerint már az én rendelésemet is az akció keretében számolja ki, adja postára. Hihetetlen hozzáállás, a mai világban...( ez a mondatom kissé sopánkodósra sikeredett,  elég öregasszonyosan hangzik :) ) Köszönöm! :)

2009. november 2., hétfő

Sulipék

Bejáró vagyok, ingázom a lakhelyem és a munkahelyem között. Sokszor kérdezik tőlem, hogyan bírom, de én szeretem ezeket a fél órákat a vonaton. Kikapcsol. Olvasok, vagy éppen varrok, vagy csak simán átgondolom a napomat.
Hétfő reggel a vonatra felszállva megpillantottam őt. Zsolti. Kedvesen köszönt, ahogy minden találkozásunkkor. Ő szintén ingázik, lakhelye abban a városban van, ahol az én munkahelyem, középiskolába pedig az én lakhelyemen jár. 4 éve végzett abban az általános iskolában, ahol dolgozom. Ismerem őt, kölcsönösen kedveljük egymást, súlyos diszlexiás tanulóként a tanítványom volt De mit keres itt? Hiszen reggelente őneki pont az ellenkező irányból kellene jönnie. És milyen rosszul néz ki, kialvatlan, fáradt és nyúzott. Csaknem csavargott, és most megy haza? Szólnom kell a szüleinek... Szegények, pedig  ő  egy olyan jó gyerek volt mindig....Nem értem...
A maga kedves bumfordiságával amint lehet, mellémtelepedik, és mesélni kezd. Szeptember óta hétfő, kedd, és szerda reggelre virradó éjjelen dolgozik az iskolája tanműhelyében, csütörtökön és pénteken pedig iskolába jár. Gyakran vásárolom magam is a a tanműhely mintaboltjában a finomabbnál finomabb péksütiket, kenyereket. Péknek tanul... Igen, nagy álma volt, hogy szakács lesz, sütött-főzött már kisiskolás kora óta. Gyakran jött vissza a délutáni órákra valami maga készítette "kóstolóval", vaniliaillatú fánkokkal, palacsintákkal....Mindent megtanult, vagy bebiflázott a szorgalmával, egyet nem volt képes, az idegen nyelvet. A rengeteg kudarc után értékelés alóli felmentése lett angol nyelvből. A középiskolai felvételikor derült ki, hogy nem lehet a megálmodott kereskedelmi szakközépiskola szakácstanonca, mert ott felvételi kizáró ok az, ha valakinek előtte nyelvi felmentése volt. Ekkor találtuk ki az aggódó édesanyjával, hogy megpróbálkoznak a szomszédságunkban levő mezőgazdasági szakközépiskola pék-cukrász szakjával. Így is lett. Emlékszem, a 8. osztályos ballagásakor bánatosan azt mondta nekem:
-Meglássa (sic!) Teca néni, nem lehettem szakács, de fogom én még a maga kenyerét sütni...

És most Zsolti süti a mindennapi kenyerünket.