Fülmánia és csodás részletek

..ezeken a reggeliző készleteken, amiket a lányaim vadásztak le maguknak . :)

Játék

ezért  a bögréért, itt

:

Október óta

..ígérgette az apja. :) Ma a lányzó fúrót fogott ( épp volt áram) :

Ezek is bolhapiacos kincsek, a napraforgós akverellel együtt:

Még sokáig...

...fogunk róla beszélni. Sokáig és  talán soha nem fogjuk elfelejteni. Nagy szavakat használva, mélyen megváltoztatja az életünket. A mögöttünk elmaradó hosszú hétvégén gyerekeim is az autópályán rekedők közt voltak 14 órán keresztül. Mindezt 5 km-re városunktól. Ha azon az éjszakán bárkitől, bármilyen segítséget, tanácsot kaptunk volna vagy mi itthonmaradók vagy ők, akik a fogságban maradtak -most tán megnyugodva zárnánk ezeket a napokat. Bárkitől, aki ilyen esetekben a segítség elvárható. Ha  csak kizárólag a hivatalos médiából  és azok internetes megjelenési formáiból tájékozódunk, akkor most legyintünk, hogy óó, volt egy kis torlódás, semmiség. De könyörgöm, hogy  lehet az, hogy egy kétségbeesett éjszakán a segélykérő telefonokat nem veszik fel? Az autópályán kocsiban fagyoskodó emberek a rádióból csak arról kapnak hírt, hogy csúszik az út? A fél nap után is teljes káoszban kizárólag a sorstársak civilek segítenek? Tataiak vagyunk, testközelből láttuk, hogy mi történt, hogyan ment a segítés.

-Megúsztuk, szerencsénk volt, rosszabb is lehetett volna- mondjuk, és egymásra nézünk. És látom a lányom arcát, mely a hidegtől kipirult még 1 nap múlva is, a lábujja órákig nem melegedett fel. És büszke vagyok, hogy fél nap múlva már kint vannak a pályalehajtónál, és visznek mindent, ami nekik jól jött volna az előző éjszakán: pulcsit, takarót, forró teát, élelmet. Könnyes szemmel mesélik, hogyan hálálkodtak felnőtt emberek egy-egy zacskó kekszért, meleg teáért.

Itthon vagyunk, együtt. Rosszabbul is járhattunk volna.De lecsengeni még egyikünkben sem tud.

Értékmentés

Mindig ezzel a szóval illetem a bolha- és lomis piacos kincskeresésemet és azt, amikor új gazdájuk lesz a szépségeknek.

Értékmentés és -teremtés ez is: Anna lekoppintja-újrarajzolja egy terítő mintáját:

Hó és sok minden más

Tegnap este 6 órakor elindultak a gyerekeim Győrbe. Simán felengedték őket az autópályára, holott akkor már állt a forgalom... Az egész éjjelt kint töltötték, segítség nélkül, étlen szomjan, fázva, itthonról próbáltunk információkat beszerezni, és tétlenül ülni, hogy nem tudunk segíteni - mert a hivatalos tájékoztatás csekély volt. Hajnali 3 körül próbált megnyugtatni a tatai rendőrség diszpécsere, hogy már vágják át a szalagkorlátot és majd megfordítják az autókat hazafele. Ez mostanra történt meg. Nincsenek még itthon, de már legalább be tudtak menni egy benzinkútra.

A szalagkorlát-tudomásom szerint egy menekülő útvonal is- mi tart ennyi ideig akkor? És azok az országok, ahol az év 8 hónapjában ilyen állapotok vannak, hogy kezelik ezt?
Mit csináltak a pályán rekedt pici gyerekekkel, babákkal?
Miért nem veszi fel a segélyhívó, vagy a városi ( nem tatai) rendőrség a telefont?



************************


14 óra kintlét után hazaértek:átvágták a szalagkorlátot a katasztrófavédelmisek és így meg tudtak fordulni. A benzinkúthoz érve, a kijelző még 10 km-t jelzett  vagy kb. félóra autófűtést. Szerencsésen hazaértek, de sajnos még mindig sokan vannak kint. Csak egymásra számíthatnak a bajbajutottak és ránk. Mi is indulunk ki mindjárt a tatai vasútállomásra, teával, élelemmel.

Gyöngyszem a piacról

Vasárnap az interneten keresztül megismert, de egyébként majdnem a szomszédban lakó Kati is eljött velem piacozni, a beszámolók és talált kincsek kíváncsivá tették. A kíváncsiság pedig olyan erős motiválóerő, hogy képes az ember hajnali fél négykor kelni, fél 5-kor útnak indulni.  Katival végigcsacsogtuk az utat, elmeséltem "röviden, tömören dióhéjban " ( másfél óra autózás alatt) az eddigi tapasztalataimat. Persze sok mindenről  másról is szót ejtettünk, érezhetően sok a közös vonás bennünk, a facebook-os ismerettség szép lassan talán barátság is lehet.
Szeretek korán a piacon lenni a nyitás izgalma miatt, és azért is, mert amikor már akkora a vásárlótömeg, hogy nem tudok a saját tempómban haladni, az fáraszt, idegesít. A koránkelés megérte, sok szépségre bukkantunk, Kati igazi életrevaló talpraesett nő, sokszor ki se kellett mondani, tudtuk egymásról, hogy mit gondolunk. :) Sok-sok tapasztalatot el lehet csípni ilyenkor, úgy láttam Kati el is raktározta. Pl. van olyan árus,  akivel nem lehet alkudni, én ahhoz már a legközelebbi alkalomtól már nem is lépek oda. A másik ilyen tapasztalat, ha több dolgot vásárolsz, könnyebben engednek az alkunál. Erre különösen jó volt, hogy ketten mentünk, így a kettőnk kincseiért sok helyen egyben fizettünk. Azután itthon osztoztunk :)
A tavasz érezhető volt a piacon is, több árus-sok vásárló.
Kati beszámolóját is elolvashatjátok, az oldalamon.

Egy gyöngyszemet mutatnék a sok közül-sok-sok képpel:
Annyit sikerült erről a szépségről itt kideríteni, hogy az 1800-as évek végén készülhetett.

Töretlen kedvvel...

...hímez, kötöget. És már nem morog, hogy szét vagyok pakolva: