...az olyan jó!
Amikor egy szakmai könyv letehetetlen, az duplán jó! Így jártam Gyarmathy Éva új könyvével, ami nagyon érdekes témát boncolgat. Éva könyvét mohón vettem kézbe és kezdtem olvasni, egyrészt az érdekes téma miatt, másrészt a szerző hiteles személyisége miatt.
Kedvcsinálónak néhány gondolat:
' A 21. század elején szinte mindenki digitális eszközökkel megrakottan járkál, de az iskolai tanteremben a digitális eszközök kikapcsolandók. Néha, néhol utasításra a számítógépet be lehet kapcsolni, interaktív tábla és projektor világít, de önállóan még egy számítógépet is tilos használni. A tanórán kívül a diákok rákattannak a gépeikre. A tanteremből kilépve a pedagógus is totálisan digitalizálódik, mobiltelefonon beszél, letölti az emailjait, esetleg A Google keresőn kinéz egy információt. Amint azonban visszamegy a tanterembe, ismét olyan predigitális kövületté válik, mint amilyen az oktatás.
Az iskolában a tanárok nagy része a digitális eszközöket predigitális szemléletben, predigitális módszerekkel használja a digitális bennszülöttek tanításában, akik gombnyomogatásban verhetetlenek, de az iskolai tanulásban katasztrofálisak. Ennél sokkal több nem is mutatkozik meg belőlük a tananyaggal való versenyfutás során.
A digitális kor vívmányai megváltoztatták a gyerekek agyának fejlődését, átalakult képességszerkezetük. Szinte minden változik, a kultúra átalakul, az oktatás mégis ugyanolyan gyerekeket vár az iskolába, amilyenekre száz évvel ezelőtt felkészült. Az össze nem illés miatt az iskola egyre nagyobb intenzitással termeli a kudarcokat. Gyerekek, szülők és tanítók keresik a menekülést, jobb esetben a kiutat. A menekülés útja például a diagnózis, amely felmentéssel járhat, de megoldásal nem. A kiút megtalálásához szembe kell nézni a problémával. '
