A blogolás háttérbeszorulása

Minden nap eszembe jut, hogy ide is kellene írni valamit, de annyira felgyorsultak az események más felületeken, hogy sajnos néha csak utólag jut eszembe. de igyekszem ezentúl figyelni erre. A kézműveskedő, varrogató, hímző lányok közt rengeteg hasonló gondolkodású akad.
Judit irományából mindez kiderül.


Most egymástól függetlenül mindketten valami közösben gondolkodunk, hogy mi lesz az, az még legyen titok. :)

Amikor egy könyv letehetetlen....

...az olyan jó!
Amikor egy szakmai könyv letehetetlen, az duplán jó! Így jártam Gyarmathy Éva új könyvével, ami nagyon érdekes témát boncolgat. Éva könyvét mohón vettem kézbe és kezdtem olvasni, egyrészt az érdekes téma miatt, másrészt a szerző hiteles személyisége miatt.

Kedvcsinálónak néhány gondolat:

' A 21. század elején szinte mindenki digitális eszközökkel megrakottan járkál, de az iskolai tanteremben a digitális eszközök kikapcsolandók. Néha, néhol utasításra a számítógépet be lehet kapcsolni, interaktív tábla és projektor világít, de önállóan még egy számítógépet is tilos használni. A tanórán kívül a diákok rákattannak a gépeikre. A tanteremből kilépve a pedagógus is totálisan digitalizálódik, mobiltelefonon beszél, letölti az emailjait, esetleg A Google keresőn kinéz egy információt. Amint azonban visszamegy a tanterembe, ismét olyan predigitális kövületté válik, mint amilyen az oktatás.

Az iskolában a tanárok nagy része a digitális eszközöket predigitális szemléletben, predigitális módszerekkel használja a digitális bennszülöttek tanításában, akik gombnyomogatásban verhetetlenek, de az iskolai tanulásban katasztrofálisak. Ennél sokkal több nem is mutatkozik meg belőlük a tananyaggal való versenyfutás során.

A digitális kor vívmányai megváltoztatták a gyerekek agyának fejlődését, átalakult képességszerkezetük. Szinte minden változik, a kultúra átalakul, az oktatás mégis ugyanolyan gyerekeket vár az iskolába, amilyenekre száz évvel ezelőtt felkészült. Az össze nem illés miatt az iskola egyre nagyobb intenzitással termeli a kudarcokat. Gyerekek, szülők és tanítók keresik a menekülést, jobb esetben a kiutat. A menekülés útja például a diagnózis, amely felmentéssel járhat, de megoldásal nem. A kiút megtalálásához szembe kell nézni a problémával. '

Geszti

Nem hiába szeretem. Bár elhatároztam, hogy a napi politikától próbálom magam  a blogom távol tartani, ezek azt hiszem időtálló gondolatok:

" A Nők Lázadása holnap délutáni tüntetése elé: 
Most, hogy országos elsötétülés van a fejekben, világosan ki kell mondani, hogy a nők fontosak. De nemcsak nőnapon, hervatag gerberát lengetve. Ki kell mondani, hogy magát teszi nyomorulttá minden férfi, aki csak a mosogatórongy és a szülőszoba közötti sivár sikáto

rba képes bezárni a nőt, akivel él.
Ki kell mondani, hogy suttyóságból jelesre vizsgázik, aki szerint egy férfi több mint egy nő.
Ki kell mondani, hogy nincs sikeres társadalom Európában, amelyik nem képes a nők tehetségét, alkotó erejét felhasználni, elismerni és díjazni.
Ki kell mondani, hogy alpári demagógia egyenlőségjelet tenni a nők egyenjogusági törekvése és a családokat fenyegető széthullás veszélye
vagy éppen a szülési hajlandóság közé.
Ki kell mondani, hogy az emancipáció nem feminizmus, a sör nem bor, de a medve tényleg nem játék.
Ki kell mondani, hogy a nőket nemcsak az ajtóban kell előre engedni, hanem az érvényesülésben is.
Mindannyian jobban fogunk boldogulni.

Geszti Péter
Kétszeresen lányos apa "

Hangosan gondolkodom......

Azon gondolkodtam, hogy hátha áttekinthetőbb lenne, ha a fejlesztőjátékokról szóló bejegyzéseknek ezentúl nyitnék egy oldalt facebook-on?


Sok emailt kaptam ebben a témában, hogy de jó, meg milyen jó hogy ötletet lehet meríteni. Sokszor mesélik a szülők is , hogy nehéz tájékozódni a rettenetes nagy játékdömpingben.

Változások

Végignézve a blogomon szembeötlő a változás: bár a mai napig sok mindenbe belekapok, sok dolog fut párhuzamosan, mégis valahogy úgy érzem, hogy letisztultabbak, érettebbek a munkáim. ( a sok félbehagyott munkán végignézve néha elcsodálkozom, hogy ezt én csináltam? ) Az utóbbi időben inkább képregényes, fényképes a blogom, kevesebbet írok- kommentálok, azt olvastam másoknál is, hogy nehéz egyensúlyt tartani. Mert mi is legyen? Kizárólag kézimunka? Napi események? Politika?  ( Ajánlatos kerülni. ) A munkám? Könnyen beleszaladhatok ott is olyasmibe, hogy konkrétumok nélkül is valakinek a jogait vagy az érzékenységét sértem. Család? Két kamasz gyerek, férj nem biztos, hogy örülne neki. Letörölni, újat kezdeni nem szeretnék, mert az is én vagyok.  Láttam olyan megoldást is, hogy több blogot vezetnek adott bloggerek és bloggerinák, pont ezen témák elkülönítése végett. Ismerve magamat, nekem ez nem menne. A szervezési része miatt sem meg amiatt sem, hogy úgy érzem, az egyik vagy másik csak egy szelet lenne belőlem.

Majd próbálok újra sztorizgatni, mesélni. Érzem én is, hogy nem megy úgy, az utóbbi időben, mint régen. Ennek okai közt van elsősorban az, hogy most nagyon rövid időn belül elvesztettünk több kedves családtagot is. Nem is gondoltam volna, hogy ilyen nehéz. Mert az.
A másik, hogy a tágabb világban nagyon nagy bajok vannak. A legnagyobb talán, hogy erkölcsileg nagyon mélyen van az országunk. ( elnézést az általánosításért) Egyszer egy bölcselkedő azt boncolgatta, hogy az emberiség történetében két korszak váltogatja  egymást: a bábeli zűrzavar, és az özönvíz korszaka. Most a bábeli zűrzavarban létezünk.

A saját kis környeztemben azon igyekszem, hogy ne így legyen. :) Első körben már nem csak nézegetem mások bejegyzéseit, hogy ejj, ide kellene valamit írni, hanem ha van rá módom hozzászólok, ( hiszen én is szeretem mások hozzászólásait olvasgatni) Hozzászólok, és juszt sem hagyom, hogy a megjegyzés szóellenőrzése kifogjon rajtam!



És köszönöm mindenkinek a munkáimmal kapcsolatos biztató szavakat. :)

Ezek a mai fiatalok.... (jók)

Felüdítő, elgondolkodtató, és mély igazságok rejlenek benne.

Nem hiszem, hogy létezik annál szörnyűbb dolog, mint amikor az ember gyerekével baj van.

És nagyobb boldogság, mint amikor a gyerekünkre büszkék lehetünk.


*******************
És az ember gyereke erre azt mondja: " ha mindez fordítva van. "

Sokszor tűnődtem: vajon meddig remél az ember?

Most már tudom: az utolsó pillanatig.

/Örkény István/