Van úgy.....

...hogy az ember kincsvadászat közben bevonzza azt, amire vágyik.

Pl. a csipkés batiszt függönyt.

Amikor a főnöknek semmi sem jó...

...akkor az ember gyermeke felnőtté válhat.


A lányom a munkahelyén a napi, kézzel írt jelenléti ív ellenére, minden hónapban excel táblában is el kell küldeniük a tulajnak a munkaidejüket. A munkatársakkal közös levelezésben a főnök megjegyzése. " x és y jó, a tied ( ez itt az én gyermekem) gyalázatos." A gyalázatos munkát a programozó matematikus férjem rakta össze. ( egyébként  meg arról volt szó, hogy az ő gépe  nem olvasta a mi formátumunkat) Több hónap után ez volt az a pont, amikor úgy éreztem, hogy most már nekem kellene kirángatnom a főnökasszonyt a pult mögül.


És akkor nézzük a tényeket, amibe eddig nem szóltunk bele, hiszen a gyerek dolgozni akar, örül a csapatnak, szereti a pezsgést, a forgalmat. Nem szóltunk bele, viszont büszkék vagyunk a kitartására, elszántságára.

8 hónapja a lányunk egy étkezdében dolgozik a város egyik forgalmas pontján. Feladata a hajnali nyitáshoz való előkészítés, a pult feltöltése, amihez frissiben süti ki a termékeket. És takarítás. Ahhoz, hogy hajnali 5 órakor pöccre készen álljon minden, 2.30-kor! kezdi a munkát. Hiába a város forgalmas helye napközben, hajnalban maximum Bandi cica a társasága. Hajnali 5-től pedig özönlenek a vevők, pörgés van, akkor már több alkalmazott is dolgozik.A lányom végzi a háttérmunkát, előkészítést és a takarítást. Olyan helyiségben, ami állandóan zsírgőzben úszik, a keze szétmarva az állandó zsíroldózástól, mosogatástól. Kesztyűket mi veszünk neki. Hivatalosan 9 óráig dolgozik, de sokszor egyéb kis megbízások miatt 11 fele ér haza..És mindezt heti 6 napban  A munka hivatalossá tétele csak ígérgetés szintjén marad, mert mindig valami fontosabb. De a gyerek lelkes és fáradhatatlan, mert szereti a fiatal csapatot, a vevőket, egyedül a főnök barátnőjének a kezdettől fogva fennálló piszkálódását viseli egyre nehezebben. A főnökasszony nincs bent, napi záráskor de főleg szombatonként  és fizetésosztáskor jelenik meg, és kíméletlen terepszemlét tart.... Na most a reggel 9-kor otthagyott kitakarított helyiség este 8-ra már érdekesen nézhet ki.....


És hónapról hónapra érik a meglepetések az ember gyerekét: a hatalmas 500 forintos óradíját sem kapja meg, mert különböző címkékkel ellátva mindenfélét levonnak tőle. elég visszásnak tekintem azt is, hogy az éhbér mellett még akkurátusan levonják a napi fogyasztást is.
A végső ütést az utolsó fizetés adja: e tényleg kemény gyerek könnyekkel küzdve meséli, hogy a ténylegesen eltöltött idejét a főnökasszony megkurtította, mert hogy " nem kell arra ennyi idő", levonnak valami galádul elvégzett munkájáért 1000 forintot, és újabb 10 ezret valami megfoghatatlan mondvacsinált címen. A főnök nem konfrontálódik a barátnőjével, ő nem tud semmiről.

És akkor a semmiből a lehetőség: egy ismerősünk, akinek a kisfiára szokott a lányom vigyázni, segíteni hívja magához a gyerekemet. Meghallgatja a  történetet, és azt mondja a lányomnak,hogy mivel most bővítenek  azonnali kezdéssel fel tudja a saját cégébe venni, hivatalosan, 4 órában. Ez egy kerttervező és -építő cég. Ismeri a lányom munkáját, dolgozott már náluk még diákként, nyári munkában. Azóta tudom, hogy a levendulát rózsa mellé kell ültetni, és akkor a rózsa nem lesz tetves. :)

A felmondás sem történik egyszerűen, bár erre nagyjából már fel tudtuk készíteni , hogy mit várhat....mégis érnek meglepetések még negyven felett is.
" az erkölcsi érzéked nulla, hogy így felmondasz "
" remélem kulcsot nem másoltál" ( cseszd meg, tegnapig maximálisan bíztál benne, ma már nem? )



Itt tartunk most. Előbb néztem be a szobájába, hónapok óta most először fog világosban felébredni. Mi pedig büszkén nézzük az épphogy húszévesünket: a rábízott munkát a legjobb tudása szerint végezte el, és nagyon igyekezett jobbá tenni a hibázásait.

Nem mutattam még..

...ez egy jól sikerült munkám : gyűrűpárna az unokahúgom esküvőjére.

Denevér mentőakció

Szegény álmosan-ijedten valahogyan nappalra a bejárati ajtónk alá tévedt.

Olyan jó, amikor...

..tárgyak által is ismered már a másikat. Pontosan tudtam, hogy melyik kincset választják a lányaim. Anna a türkiz reggelizőt, Nóra az aranyat. :

Az apróságokból Nóráé a bonbonier, Annáé a mi más? mint egy újabb autós bögre. :)

Néha csak nézünk...

...hogy mi minden kerül ki a bolhapiacra. Mivel Katival mindkettőnknek van Annája, elhoztuk:

Ezt a Bavaria parfümszórót pedig az én Annám őrizgeti ezentúl:

Gyűjtemények és az ő sorsuk...

Bolhapiacokat járva elgondolkodtató, mi lesz a gyűjtemények sorsa...

Ezek apróságok egy gyűrt dobozban voltak össze-vissza hányva, Anna lányom látott bennük fantáziát.

Minden kis tárgy működik, élethű, az Újszövetség pl. minikönyv...

Röviden az utóbbi időről...

Bolhapiacoztunk...

Egy nagyon jól sikerült esküvőn is voltunk-szakadó esőben...

És elkezdődött a befőzés...

Még sokáig...

...fogunk róla beszélni. Sokáig és  talán soha nem fogjuk elfelejteni. Nagy szavakat használva, mélyen megváltoztatja az életünket. A mögöttünk elmaradó hosszú hétvégén gyerekeim is az autópályán rekedők közt voltak 14 órán keresztül. Mindezt 5 km-re városunktól. Ha azon az éjszakán bárkitől, bármilyen segítséget, tanácsot kaptunk volna vagy mi itthonmaradók vagy ők, akik a fogságban maradtak -most tán megnyugodva zárnánk ezeket a napokat. Bárkitől, aki ilyen esetekben a segítség elvárható. Ha  csak kizárólag a hivatalos médiából  és azok internetes megjelenési formáiból tájékozódunk, akkor most legyintünk, hogy óó, volt egy kis torlódás, semmiség. De könyörgöm, hogy  lehet az, hogy egy kétségbeesett éjszakán a segélykérő telefonokat nem veszik fel? Az autópályán kocsiban fagyoskodó emberek a rádióból csak arról kapnak hírt, hogy csúszik az út? A fél nap után is teljes káoszban kizárólag a sorstársak civilek segítenek? Tataiak vagyunk, testközelből láttuk, hogy mi történt, hogyan ment a segítés.

-Megúsztuk, szerencsénk volt, rosszabb is lehetett volna- mondjuk, és egymásra nézünk. És látom a lányom arcát, mely a hidegtől kipirult még 1 nap múlva is, a lábujja órákig nem melegedett fel. És büszke vagyok, hogy fél nap múlva már kint vannak a pályalehajtónál, és visznek mindent, ami nekik jól jött volna az előző éjszakán: pulcsit, takarót, forró teát, élelmet. Könnyes szemmel mesélik, hogyan hálálkodtak felnőtt emberek egy-egy zacskó kekszért, meleg teáért.

Itthon vagyunk, együtt. Rosszabbul is járhattunk volna.De lecsengeni még egyikünkben sem tud.

Hó és sok minden más

Tegnap este 6 órakor elindultak a gyerekeim Győrbe. Simán felengedték őket az autópályára, holott akkor már állt a forgalom... Az egész éjjelt kint töltötték, segítség nélkül, étlen szomjan, fázva, itthonról próbáltunk információkat beszerezni, és tétlenül ülni, hogy nem tudunk segíteni - mert a hivatalos tájékoztatás csekély volt. Hajnali 3 körül próbált megnyugtatni a tatai rendőrség diszpécsere, hogy már vágják át a szalagkorlátot és majd megfordítják az autókat hazafele. Ez mostanra történt meg. Nincsenek még itthon, de már legalább be tudtak menni egy benzinkútra.

A szalagkorlát-tudomásom szerint egy menekülő útvonal is- mi tart ennyi ideig akkor? És azok az országok, ahol az év 8 hónapjában ilyen állapotok vannak, hogy kezelik ezt?
Mit csináltak a pályán rekedt pici gyerekekkel, babákkal?
Miért nem veszi fel a segélyhívó, vagy a városi ( nem tatai) rendőrség a telefont?



************************


14 óra kintlét után hazaértek:átvágták a szalagkorlátot a katasztrófavédelmisek és így meg tudtak fordulni. A benzinkúthoz érve, a kijelző még 10 km-t jelzett  vagy kb. félóra autófűtést. Szerencsésen hazaértek, de sajnos még mindig sokan vannak kint. Csak egymásra számíthatnak a bajbajutottak és ránk. Mi is indulunk ki mindjárt a tatai vasútállomásra, teával, élelemmel.

Töretlen kedvvel...

...hímez, kötöget. És már nem morog, hogy szét vagyok pakolva:

Amikor kitartással.....

...párosul a lelkesedés, akkor ilyesmik készülnek:

Látszik, hogy Anna már nagyon várja a tavaszt. :) Tudja valaki, ebből a  virágos-bogaras sorozatból 3 vagy 4 darab van?