Amikor a főnöknek semmi sem jó...

...akkor az ember gyermeke felnőtté válhat.


A lányom a munkahelyén a napi, kézzel írt jelenléti ív ellenére, minden hónapban excel táblában is el kell küldeniük a tulajnak a munkaidejüket. A munkatársakkal közös levelezésben a főnök megjegyzése. " x és y jó, a tied ( ez itt az én gyermekem) gyalázatos." A gyalázatos munkát a programozó matematikus férjem rakta össze. ( egyébként  meg arról volt szó, hogy az ő gépe  nem olvasta a mi formátumunkat) Több hónap után ez volt az a pont, amikor úgy éreztem, hogy most már nekem kellene kirángatnom a főnökasszonyt a pult mögül.


És akkor nézzük a tényeket, amibe eddig nem szóltunk bele, hiszen a gyerek dolgozni akar, örül a csapatnak, szereti a pezsgést, a forgalmat. Nem szóltunk bele, viszont büszkék vagyunk a kitartására, elszántságára.

8 hónapja a lányunk egy étkezdében dolgozik a város egyik forgalmas pontján. Feladata a hajnali nyitáshoz való előkészítés, a pult feltöltése, amihez frissiben süti ki a termékeket. És takarítás. Ahhoz, hogy hajnali 5 órakor pöccre készen álljon minden, 2.30-kor! kezdi a munkát. Hiába a város forgalmas helye napközben, hajnalban maximum Bandi cica a társasága. Hajnali 5-től pedig özönlenek a vevők, pörgés van, akkor már több alkalmazott is dolgozik.A lányom végzi a háttérmunkát, előkészítést és a takarítást. Olyan helyiségben, ami állandóan zsírgőzben úszik, a keze szétmarva az állandó zsíroldózástól, mosogatástól. Kesztyűket mi veszünk neki. Hivatalosan 9 óráig dolgozik, de sokszor egyéb kis megbízások miatt 11 fele ér haza..És mindezt heti 6 napban  A munka hivatalossá tétele csak ígérgetés szintjén marad, mert mindig valami fontosabb. De a gyerek lelkes és fáradhatatlan, mert szereti a fiatal csapatot, a vevőket, egyedül a főnök barátnőjének a kezdettől fogva fennálló piszkálódását viseli egyre nehezebben. A főnökasszony nincs bent, napi záráskor de főleg szombatonként  és fizetésosztáskor jelenik meg, és kíméletlen terepszemlét tart.... Na most a reggel 9-kor otthagyott kitakarított helyiség este 8-ra már érdekesen nézhet ki.....


És hónapról hónapra érik a meglepetések az ember gyerekét: a hatalmas 500 forintos óradíját sem kapja meg, mert különböző címkékkel ellátva mindenfélét levonnak tőle. elég visszásnak tekintem azt is, hogy az éhbér mellett még akkurátusan levonják a napi fogyasztást is.
A végső ütést az utolsó fizetés adja: e tényleg kemény gyerek könnyekkel küzdve meséli, hogy a ténylegesen eltöltött idejét a főnökasszony megkurtította, mert hogy " nem kell arra ennyi idő", levonnak valami galádul elvégzett munkájáért 1000 forintot, és újabb 10 ezret valami megfoghatatlan mondvacsinált címen. A főnök nem konfrontálódik a barátnőjével, ő nem tud semmiről.

És akkor a semmiből a lehetőség: egy ismerősünk, akinek a kisfiára szokott a lányom vigyázni, segíteni hívja magához a gyerekemet. Meghallgatja a  történetet, és azt mondja a lányomnak,hogy mivel most bővítenek  azonnali kezdéssel fel tudja a saját cégébe venni, hivatalosan, 4 órában. Ez egy kerttervező és -építő cég. Ismeri a lányom munkáját, dolgozott már náluk még diákként, nyári munkában. Azóta tudom, hogy a levendulát rózsa mellé kell ültetni, és akkor a rózsa nem lesz tetves. :)

A felmondás sem történik egyszerűen, bár erre nagyjából már fel tudtuk készíteni , hogy mit várhat....mégis érnek meglepetések még negyven felett is.
" az erkölcsi érzéked nulla, hogy így felmondasz "
" remélem kulcsot nem másoltál" ( cseszd meg, tegnapig maximálisan bíztál benne, ma már nem? )



Itt tartunk most. Előbb néztem be a szobájába, hónapok óta most először fog világosban felébredni. Mi pedig büszkén nézzük az épphogy húszévesünket: a rábízott munkát a legjobb tudása szerint végezte el, és nagyon igyekezett jobbá tenni a hibázásait.