Gyöngyszem a piacról

Vasárnap az interneten keresztül megismert, de egyébként majdnem a szomszédban lakó Kati is eljött velem piacozni, a beszámolók és talált kincsek kíváncsivá tették. A kíváncsiság pedig olyan erős motiválóerő, hogy képes az ember hajnali fél négykor kelni, fél 5-kor útnak indulni.  Katival végigcsacsogtuk az utat, elmeséltem "röviden, tömören dióhéjban " ( másfél óra autózás alatt) az eddigi tapasztalataimat. Persze sok mindenről  másról is szót ejtettünk, érezhetően sok a közös vonás bennünk, a facebook-os ismerettség szép lassan talán barátság is lehet.
Szeretek korán a piacon lenni a nyitás izgalma miatt, és azért is, mert amikor már akkora a vásárlótömeg, hogy nem tudok a saját tempómban haladni, az fáraszt, idegesít. A koránkelés megérte, sok szépségre bukkantunk, Kati igazi életrevaló talpraesett nő, sokszor ki se kellett mondani, tudtuk egymásról, hogy mit gondolunk. :) Sok-sok tapasztalatot el lehet csípni ilyenkor, úgy láttam Kati el is raktározta. Pl. van olyan árus,  akivel nem lehet alkudni, én ahhoz már a legközelebbi alkalomtól már nem is lépek oda. A másik ilyen tapasztalat, ha több dolgot vásárolsz, könnyebben engednek az alkunál. Erre különösen jó volt, hogy ketten mentünk, így a kettőnk kincseiért sok helyen egyben fizettünk. Azután itthon osztoztunk :)
A tavasz érezhető volt a piacon is, több árus-sok vásárló.
Kati beszámolóját is elolvashatjátok, az oldalamon.

Egy gyöngyszemet mutatnék a sok közül-sok-sok képpel:
Annyit sikerült erről a szépségről itt kideríteni, hogy az 1800-as évek végén készülhetett.

Találkozások

Előbb a virtuális világban, majd személyesen is. És milyen jók ezek. :) Mindig hatalmas kérdés, vajon mennyire érez rá az ember a másikra? Tényleg ismerem valamelyest az 'ismerősömet'?  Ma két, az internet világából megismert lánnyal futottam össze, egy kis postakicselezésre és csevegésre. Úgy gondolom, mindegyikünk nagyon jól érezte magát. Ezek a szépségek vannak Judittól és Krisztától :