Rózsi néni Teruskának...

Januári tavasz

A gyerekeknek elég nehéz mostanság az évszakok jellegzetességeit megtanítani :)

Séta Tatán..

És virágzik az erkélyemen a rozmaring is. :)

Még sokáig...

...fogunk róla beszélni. Sokáig és  talán soha nem fogjuk elfelejteni. Nagy szavakat használva, mélyen megváltoztatja az életünket. A mögöttünk elmaradó hosszú hétvégén gyerekeim is az autópályán rekedők közt voltak 14 órán keresztül. Mindezt 5 km-re városunktól. Ha azon az éjszakán bárkitől, bármilyen segítséget, tanácsot kaptunk volna vagy mi itthonmaradók vagy ők, akik a fogságban maradtak -most tán megnyugodva zárnánk ezeket a napokat. Bárkitől, aki ilyen esetekben a segítség elvárható. Ha  csak kizárólag a hivatalos médiából  és azok internetes megjelenési formáiból tájékozódunk, akkor most legyintünk, hogy óó, volt egy kis torlódás, semmiség. De könyörgöm, hogy  lehet az, hogy egy kétségbeesett éjszakán a segélykérő telefonokat nem veszik fel? Az autópályán kocsiban fagyoskodó emberek a rádióból csak arról kapnak hírt, hogy csúszik az út? A fél nap után is teljes káoszban kizárólag a sorstársak civilek segítenek? Tataiak vagyunk, testközelből láttuk, hogy mi történt, hogyan ment a segítés.

-Megúsztuk, szerencsénk volt, rosszabb is lehetett volna- mondjuk, és egymásra nézünk. És látom a lányom arcát, mely a hidegtől kipirult még 1 nap múlva is, a lábujja órákig nem melegedett fel. És büszke vagyok, hogy fél nap múlva már kint vannak a pályalehajtónál, és visznek mindent, ami nekik jól jött volna az előző éjszakán: pulcsit, takarót, forró teát, élelmet. Könnyes szemmel mesélik, hogyan hálálkodtak felnőtt emberek egy-egy zacskó kekszért, meleg teáért.

Itthon vagyunk, együtt. Rosszabbul is járhattunk volna.De lecsengeni még egyikünkben sem tud.

Jég- és kővirágok

 Hogy mennyire csalókák ezek a képek! A gyönyörűséges napsütés ellenére olyan dermesztő hideg volt, hogy az utcán egy teremtett lélek nem járt. 

És nem győzöm hangsúlyozni, hogy ugye, milyen szép kis város Tata? 

A kedvenc porcelánjaim....

.... amikből sugárzik a történelem. :) Kár, hogy az előéletükről nem tudok sokat...
De meséljenek ők maguk. Tehát a kedvenceim Hüttl Tivadar porcelánjai. Sajnos csak néhány, de annál becsesebb sorsban tartott darabom van, mivel komplett készlet elég ritka, másrészt elég drága. :),  de nem is baj, mert így többféle mintában,  formában gyönyörködhetünk. :) A teljes készlet ritkaság , mert Hüttl nem a tömeggyártásban dolgozott, hanem kizárólag megrendelésre.

Hüttl Tivadar munkásságáról viszonylag keveset tudtam meg, az Óbudai Múzeumban több dolog található tőle, hiszen Óbudán élt és  dolgozott.

'
Hüttl Tivadar 1852-ben alapított porcelánfestő üzemet. A kezdetekben a formázást maga végezte, felesége pedig a porcelánfestő volt. Különlegesen szép art deco és szecessziós darabjaikkal hamar meghódították az úri és a polgári vevőközönséget. A Herendi (Fischer Mór) és a Zsolnay mellett a legnépszerűbb márka lett. Királyi és Udvari beszállítók is voltak. Sőt egyes körökben egyediségük miatt és mivel a tárgyak kisebb szériában készültek, nagyon keresett és kedvelt volt. Majd az egyre sikeresebb vállalkozást, az 1895-ben alapított Hüttl Tivadar porcelángyár folytatta Óbudán.  Igényes étkészleteket és díszmű tárgyakat készítettek. Külföldre is szállítottak. Hüttl Tivadar halála után örökösei egy ideig folytatták, majd, elhivatás-tudat nélkül és új koncepciók nélkül inkább eladták a még jól működő gyárat. 1948-ban a porcelángyárat államosították, Aquincum néven folytatta tovább (jele a római légiók sas figurája lett).  '

Különleges újításuk volt a már formába égetett kékes és rózsaszínes árnyalat, amely a mai napig frissnek és üdének hat. A lilás-kékes darabok az első parlamenti étkészlet darabjai voltak, hatalmas a mérete  mindkét tálalónak és a szószosnak is. :

A következő csak egy egyszerű, puritán fehér kínáló:

A szecessziós kézzel festett minták:

Egy egyszerű. sima vonalú kínáló, vagy szószos.. :) A kínáló nálunk rossz szó, mert kínálni általában senkit nem kell. :)

És a legnagyobb kincsem  mind közt, ez a kézzel festett rizstároló, ami  nagyon véletlen módon került hozzám. szerencsém volt, mert az eladó nem tudta, mit árul....
A fedele most készül, Kálmán készíti egyetlen fadarabból.
Imádom a részleteit, nekem nagyon tetszik. :)