Bejáró vagyok, ingázom a lakhelyem és a munkahelyem között. Sokszor kérdezik tőlem, hogyan bírom, de én szeretem ezeket a fél órákat a vonaton. Kikapcsol. Olvasok, vagy éppen varrok, vagy csak simán átgondolom a napomat.
Hétfő reggel a vonatra felszállva megpillantottam őt. Zsolti. Kedvesen köszönt, ahogy minden találkozásunkkor. Ő szintén ingázik, lakhelye abban a városban van, ahol az én munkahelyem, középiskolába pedig az én lakhelyemen jár. 4 éve végzett abban az általános iskolában, ahol dolgozom. Ismerem őt, kölcsönösen kedveljük egymást, súlyos diszlexiás tanulóként a tanítványom volt De mit keres itt? Hiszen reggelente őneki pont az ellenkező irányból kellene jönnie. És milyen rosszul néz ki, kialvatlan, fáradt és nyúzott. Csaknem csavargott, és most megy haza? Szólnom kell a szüleinek... Szegények, pedig ő egy olyan jó gyerek volt mindig....Nem értem...
A maga kedves bumfordiságával amint lehet, mellémtelepedik, és mesélni kezd. Szeptember óta hétfő, kedd, és szerda reggelre virradó éjjelen dolgozik az iskolája tanműhelyében, csütörtökön és pénteken pedig iskolába jár. Gyakran vásárolom magam is a a tanműhely mintaboltjában a finomabbnál finomabb péksütiket, kenyereket. Péknek tanul... Igen, nagy álma volt, hogy szakács lesz, sütött-főzött már kisiskolás kora óta. Gyakran jött vissza a délutáni órákra valami maga készítette "kóstolóval", vaniliaillatú fánkokkal, palacsintákkal....Mindent megtanult, vagy bebiflázott a szorgalmával, egyet nem volt képes, az idegen nyelvet. A rengeteg kudarc után értékelés alóli felmentése lett angol nyelvből. A középiskolai felvételikor derült ki, hogy nem lehet a megálmodott kereskedelmi szakközépiskola szakácstanonca, mert ott felvételi kizáró ok az, ha valakinek előtte nyelvi felmentése volt. Ekkor találtuk ki az aggódó édesanyjával, hogy megpróbálkoznak a szomszédságunkban levő mezőgazdasági szakközépiskola pék-cukrász szakjával. Így is lett. Emlékszem, a 8. osztályos ballagásakor bánatosan azt mondta nekem:
-Meglássa (sic!) Teca néni, nem lehettem szakács, de fogom én még a maga kenyerét sütni...
És most Zsolti süti a mindennapi kenyerünket.
6 megjegyzés:
Kedves történet.
Ezt a kizáró okot viszont nem értem,ilyenről még az életben nem hallottam,pedig azt hittem,ismerem az oktatási törvényt. Érettségizni lehet ilyen felmentéssel,szakközépiskolába járni nem?? Ez nonszensz!
Rosszul fogalmaztam. Az említett középiskola nem integrál sajátos nevelési igényű tanulókat, ehhez pedig joga van.
Ez szép történet.
nagyon kedves kis történet volt:o)
Hű, de szeretem az ilyen "igaz" történeteket! :)
Hmm... Szép történet!
Megjegyzés küldése