Más rémálmaiban az érettségi vizsga jelenik meg, én állandó felvételiző vagyok. :) Életem során is többször felvételiztem: először 18 évesen gipszelt lábbal Egerben, rá egy évre már Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolára, telve önbizalommal, így csak egyetlenegy szakot jelöltem meg, azt is kizárólag csak nappalin ( természetesen 1 ponttal lemaradtam, és természetesen fellebbezésnek helye nem volt ). Újabb év következett, amikor már Annával a pocakomban felvételiztem, és akkor csodák csodája felvettek! :) Elvégeztem a szokásos 2 szakot, majd néhány év múlva egy harmadik is hiányozni kezdett....... Így újra felvételiztem a Gyógypedagógiára. :)
És most újra: ....tanulni kéne valamit.... Szakvizsga vagy mesterképzés? Ó, legyen a master, hiszen oda újra felvételizni kell.. :D
Szakirodalmat beszereztem, de mivel utolsó pillanatos emberke vagyok, a szorító határidők tudnak inspirálni igazán, kicsit későn vettem a kezembe. :) Közben a kedves családom rásegített ilyen kis ártatlannak tűnő kérdésekkel: ' Te most tényleg a huszonévesekkel fogsz felvételizni?' És a felismerés: bizony, a tanulás már nem megy " úgy" . Úgy? Kis túlzással, sehogy. :)
"Nem baj, anya, egy napon vizsgázunk, legalább bandázunk egy jót! "- próbál Anna lelket önteni belém, és gondoskodón előző este megveszi a vonatjegyemet. Lesz, ami lesz, menni kell. Jó lesz. Nem a vizsga, a bandázás. :)
2 megjegyzés:
Szurkolok, hogy siekrüljön!
Irigylem az aktivitásod, és szurkolok!!!
Megjegyzés küldése