2013. április 7., vasárnap

Kedves M.Z!

Alias Marion Zöhling.  Mert bizony kiderül a neved, amit akkurátusan feljegyeztél a mestermunkáid aljára évről-évre.


Ezzel a kistányérral kezdődött, még diák voltál:



A következő év Karácsonyára az édesanyádat meglepted egy tányérkészlettel, édesapádat pedig egy teáskannával. Emlékezetes este volt, a szüleid büszkén mosolyogtak egymásra, látták hogy a munkáddal az életed során majd mennyi szépséggel okozol örömet az embereknek.









Ezután évről-évre előbb egy-egy  reggelizőszettel, majd az összes kiegészítővel bővült a készlet:






Amikorra a készlet utolsó darabja is elkészült, már te egyre kevesebbet jártál haza. Nem értetted, hogy a szüleid miért nem használták sosem  ezeket a darabokat.


Mi történhetett, hogy ezek a darabok végül - 30 évvel később- egy magyarországi bolhapiacon végezték?





6 megjegyzés:

Nina írta...

Ilyen csodaságoktól ki képes megválni? Annyira szépek!

Ilka58 írta...

Gyönyörűségesek!!!

Eta írta...

Azt meg nem vagy hajlandó elárulni, hol teszel ezekre a szépségekre szert és kb mennyiért. Nehogy valaki beelőzzön? :o)))

Valerii írta...

Teca! Köszönöm, hogy élőben megmutattad! Ez egy csoda! :)

Monika írta...

Gyönyörű ritkaság!!!!És a történet ott van a hátukon.....Lehet,hogy kihalt a család...

Unknown írta...

Hihetetlen, hogy valaki eladott egy ilyen kincset. :O Mekkora mázlista vagy!