1.számú:
-tartalma:25 db-os DMC csomag, egy 10cm* 15 cm-es faképkeret valamint aida szalag, nem mértem le mekkora.
2.számú:
-kb. 15 , többnyire antik darabból álló textilcsomag. Van benne horgolt terítő, azsúrozott párna, polccsík, damaszt darab. Némelyek fehérek, mások ekrü színűek.
3.számú:
Egy Teca- féle notesz. A bájos, de modern Tilda vásznat összehoztam a palóc keresztszemes mintával. ( érsekvadkerti kézelőről)
Tehát a szabályok:
-legyél követőm, vagy itt, vagy Facebookon Teca portékáinál
-reklámozd a játékot, ezt megköszönöm
-és akkor, ha már iskola, akkor legyen iskola! Iskolás éveink sokáig tartanak, és rengeteg impulzus ér minket, bármelyik oldalán is vagyunk a katedrának. A játék is ehhez kapcsolódik: Ezen bejegyzés alatti megjegyzésben ossz meg velem valamiféle meghatározó -lehet jó, de rossz is - élményedet, emlékedet iskolás korodból, vagy akár a gyerekeid iskolás emlékeiből. Kérlek, hogy jelöld meg, melyik csomagért játszol. Lehet akár, mind a háromért, de akkor 3 történetet kérek! :) Sőt! Lehet akár 3 történet csak az egyik - általad megnevezett -csomagért, akkor ott háromszoros az esélyed! :)
Szeptember 1-én este 9 órakor sorsolok!
65 megjegyzés:
szia!!Általános iskolába nem szerettem járni, utáltak a tanárok és én is utáltam őket abból kifolyólag hogy nem voltam olyan jó képességű tanuló.Középiskolás koromba szerettem suliba járni,ide Ózdra jártam a gimibe és azt vártam hogy legyen Aug.elején a könyvosztás,egyszer volt olyan véletlenségből,sztem,hogy kevesebb pénzbe került a könyvem, elszámolták,nem tudom miért és abból vettem magamnak ami megmaradt körömlakkot és csokit,persze anyának annyit mondtam,annyiba került amennyi pénzt odaadott.Sztem olyan csíny volt.Szerettem a középiskolás éveimet, mert olyan jó volt, és visszamennék.Szerettem a könyveket csomagolni is.Remélem ez a történet jó lesz.Ha még eszembe jut más akkor megírom.3. nyereményért szeretnék játszani, követőd vagyok Judy,Szösz-mösz néven,kiraktam a blogomra http://judyvilaga.blogspot.hu
Szia Teca!
- Már egy ideje a blogod követője vagyok, és most már az FB oldaladat is be "tetszik"-eltem.
- Kitettem a játékot a blogomon - közben megtanultam, hogyan lehet az oldalsó sávba elhelyezni, már megérte meghirdetned a játékot.
- Iskolai élményem? Nem is annyira élmény, inkább személy. A felsőtagozatos alapiskolás osztályfőnököm. Jacsmenyík Frigyesnek hívták, meghalt már kb.20 éve, de még mindig szeretettel emlékszek rá. Szigorú volt, jó tanár, olyan igazi békebeli tanító bácsi. Véletlen volt, hogy az ő osztályába kerültem, de áldom érte a sorsot. Sokszor neveztem őt a második apukámnak és szerintem ő is szeretett, legalább is úgy éreztem. Ha belegondolok, az önbizalmam "növelését" is ő kezdte el, mikor kinevezett az úttörő csoportunk elnökévé. Most mosolygok rajta, de akkoriban ez nekem sokat jelentett.
Ennyi, remélem jó lesz :-)
A legfontosabbat elfelejtettem az 1. csomagért szálok versenybe. Köszönöm szépen a lehetőséget!
A 2. csomagért szállok versenybe, követőd vagyok és a facebookon kürtöltem világgá a játékot :-) A legszebb iskolai emlékem az 1. osztályos tanító nénim, aki megtanított a tanulás és az iskolábajárás szeretetére. Később a kollégám lett és egy kicsit a barátnőm is. Imádtam vele tanítani, kreatív, lelkes, cső profi :-)
A harmadik csomagot szeretném:) Imádok írni, grafomán vagyok, szép füzetekből sosem elég!
Nekem a középiskolai matektanárom volt egy meghatározó, nagyon pozitív élmény. Általános után 3 csoportra lett osztva az osztály a felvételi alapján, én a legjobba kerültem, ami azt jelentette, hogy a legszigorúbb tanárhoz, akinek a legmagasabb elvárásai voltak. Az általános iskolai 5-ösömből így lett 3-as. Nagyon küzdöttem, és 10. végére sikerült az 5-öst elérni!
11.-ben ismét együtt tanult az osztály, és új tanárt kaptunk. Egy hosszú betegség miatt nagyon sokat hiányoztam. Pótoltam, tanultam, de a matekkal le voltam maradva. Nagy nehezen rávettem magam, hogy segítséget kérek, méghozzá az első gimis matektanáromtól, aki azonnal igent mondott a különórákra! Ingyen és bérmentve készített fel a féléves vizsgára, ahol nem is tudom már, hogy hányast (4-est, vagy 5-öst) kaptam, nem is számít már, mert eme tanár úr, és a szigorúság mögötti önzetlen segítség örök emlék marad.
Atyaég Teca, egy újabb játék! Naná, hogy jövők! :)
Hát, szerettem suliba járni. Általánosba. Nem szerettem itthon. Ma sem szeretek, nem szeretek a szülői házban. Mindig jó tanuló voltam, de nem tudom, milyen lettem volna, ha nem követelik ezt tőlem itthon - talán éltem is volna gyerek-életet. Így már gyerekkén öregnek éreztem magam. Mégis, jó volt az iskola, mert addig, amíg ott voltam, éreztem magam valakinek, voltak barátaim ott. Itthon sose voltam elég jó.
Középiskolában viszont mindjárt az elején rám szállt az osztályfőnököm, mert nagy karika fülbevalóm volt. Az egyetlen dolog, amit megengedhettem magamnak, hogy hordhattam bizsukat. Mindemellett komoly csaj voltam. Négy éven át hányingerrel, gyomorgörccsel mentem iskolába. Ott tartottam, hogy feladom, és estire, vagy levelezőre járok. Nem tettem meg szerencsére - a negyedik év végén, - mivel jó tanuló voltam, elkezdte nyalni a seggemet az osztályfőnököm. Hát, nem vettem a lapot, nem érdekelt, feltűnően átnéztem rajta. Ez már nem kárpótolt az előző négy évért. Úgyhogy fura érzéseim vannak az iskolás évekkel kapcsolatban. Csak eltelt... Nyoma igazán nincs sehol.
Ja, és az egyes számú csomag az abszolut befutó nálam:)
Várom a csendes,ihletett estét, hogy egy történetet leírjak.:)
Az ajándékok mesések!!!!
Kedves Teca!
Facebookon már lájkoltam az oldalt.Mindhárom csomagért jelentkeznék.
1.Első osztályos koromban kezet fogtam a polgármesterünkkel,aki gratulált nekünk az iskolakezdéshez és kaptunk ajándékba tolltartót. :D
2.A Legjobb barátnőmmel,Adrival általánosban és gimiben is egy suliba jártunk,sőt pályafutásunkat egy oviban is kezdtük.
3. Kilencedikben osztálykiránduláson kék arcmaszkban ijesztgettük a szállásunkon lévő többi gyereket(nem osztálytársakat) a legjobb barátnőmmel.
Köszönöm a játékot!
Én még nem akarok a sulira gondolni!!! Majd jövök később:)))
A könyvecskéért (3.) írok még egy történetet. Az általános iskolás legjobb barátnőm egy Kora nevű lány volt, a magyar tanár lánya. Kora nagyon korán kezdett el verseket írni, kb. 10 évesen. Mindig irigy voltam rá emiatt, majd 13 évesen én is megpróbáltam. Azóta a versekben fejezem ki legkönnyebben magam. Kora sajnos már nem a barátnőm, de az írás 11 éve hű társam. :)
http://tunderilonka.blogspot.com
szia!
az 1 ás 3 csomagért játszom
Íme két történet
1. először is tanárként dolgom általános iskolában.
kezdő fiatal tanárként megindultam első munkahelyemre.tanári ajtón mentem be, ügyeletes lekorholt, hogy mit képzelek én hogy a tanári ajtón közlekedem, de merész vagyok, diákoknak tilos itt a bemenet...mire én: kezdő pedagógus vagyok, a tanárit keresem, persze kételkedett az ügyeletes, fel kellett mutatnom a személyi igazolványomt. :-D
azzal az ügyeletes tanárral azóta is jó munkahelyi kapcsolatban vagyunk :-D
2. huha, milyen sztorit is vegyek elő...
nos, egyik tananyag kapcsán...
zenekultúrából kodály zoltánt tanultuk. szeretek karikázós teszteket íratni gyerekekkel...becsapós, kakukktojás állításokkal tűzdelve....egyik teszt javításakor ahelyes megoldások mellett viccelődtünk osztállyal a frappáns mókás választási lehetőségeken...következő tanítási órán egyik kisfiú felelt-leleményes, nem buta csak lusta kisfiú....Kodály Zoltán hobbi szinten cipész volt, kiskora óta az volt az álma, hogy zongorán játszhasson, így egyszer nagy örömére egy akadámiát róla neveztek el, pedig semmi köze nem volt az kadémia alapításához, annak is nagyon megörült hogy őróla egy szolmizációs izét neveztek el, nagy dolog, egész világon használják, annak is megörült, szóval szerencsés ember hogy nevét beírták a zenekultúra nagyjai közé, hiszen hobbi szinten csak egy cipész volt. mai napig él.
szóval...a mókás teszt javításaából e leleményes élettörténet alakult ki, persze mondott valós dolgokat,csak teletűzdelte irreális adatokkal.
Szia Teca!
Én a könyvért szeretnék játszani.
Történeteim:
1,Általános iskolás negyedikes voltam év vége volt, utolsó tanítási nap, és ennek annyira megörültem, hogy kitaláltam együk meg az olvasókönyvet. Természetesen mint az ötlet szülőanyja el is kezdtem csócsálni. 2 lapnál többet nem bírtam. Azóta sem szeretem az olvasókönyv ízét. :-)
2. szintén általános iskola 5, évében télen az első havazás alkalmával annyira megörültem hogy havazik, hogy óra közben (gyakorlati óra volt)odasétáltam az ablakhoz, beszedtem egy kis havat, és nekiálltam hógolyózni. Kaptam is egy szaktanári intőt. Ez volt életem egyetlen intője, mert egyébként nagyon félénk leányka vagyok.
3. történetem már középiskolai. Amikor elsős voltam az iskola abban az évben volt 100 éves. Erre az alkalomra az iskola vezetése felkért egy tánctanárt, hogy a negyedikeseket tanítsa be egy kis koreográfiára amit majd a nagy ünnepségen előadnak. Voltunk páran,akik ehhez a tanárhoz jártunk társastánc tanfolyamra és bevont minket is. Így volt aztán, hogy igazgatói engedéllyel a főpróba miatt nem kellett magyar témazáró dolgozatot írnunk, és ez a magyartanárunknak nagyon nem tetszett, ugyanis utált engem és a barátnőmet is. Sajnos őt meg is buktatta, és pótvizsga előtt meg is mondta neki, bármit csinál nem engedi át. Viszont az előadás az Erkel színházban nagyon jól sikerült. Imádtam a színpadon lenni. :-)
Jövök még egy esélyért, hogy közelebb kerüljek a könyvecskéhez (3.) :)
Az általános iskolámban az én osztályom volt az első elsős osztály, mert pont akkor nyáron készült el az iskola:)
Furcsa érzés elmenni mellette, nem sokat változott azóta :)
Szia Teca! Én a 2. és a 3. ajándékért szeretnék játszani.
Történeteim:
7. osztályban beleragasztottam az előttem ülő fiú hajába egy rágódarabot, amiből óriási botrány lett. Sajnálom! Nem kellett levágni, mert a fizikaszertár remek oldószereket rejtett. :)
Gimnáziumban, amikor nyavalyogtunk a matek tanárnak, hogy segítsen még a feladat megoldásában, ekkor mindig azt kérdezte: - Maguk tényleg az előre összerágott túrórudit szeretik? Miért nem akarják maguk megízlelni, összerágni, esetleg kibontani a matematika finomságait?
Azóta is nagyon sokszor eszembe jut ez a pár mondat, más problémák esetén is.
Megint játék?Természetesen én is benevezek:-).....megint.
Az 1-es és a 2-es ajándékért szeretnék ezúttal játszani....
Történetet írjak.........Talán egy emléket először:
Általános iskola első osztály,évnyitó az aulában-természetesen ez már Mátyás király idején volt....
Hatalmas iskola volt -akkor még hatalmasabbnak tűnt egy kislánynak aki én voltam akkor,rengeteg gyerek és körülszálldosott minket Etelka néni a napközis tanárnő,akiről szentül meg voltam győződve,hogy boszorkány,mint később megtudtam Özv.Papp Lászlónénak hívták és gyászolt,azért volt feketében..
/Később kiderült róla,hogy tündér...:-)/Tehát amikor ezek az élmények akkor úgy arcul csaptak,úgy gondoltam én ide nem jövök többet.Persze mentem és nagyon is szerettem,de már akkor kezdődtek a bajok,mert én már tudtam olvasni,és kezdtem unatkozni az olvasás órán.....:-)
2.
Ez már szakközép iskolában volt...
mivel már 4 éves korom óta aktívan sportoltam az határozta meg az életem,de 8.osztályban sajnos a magatartásom/sokat fecsegtem az órákon/2-es volt. Dugába dőlt a testnevelés szakos gimnáziumi tervem,ugyanis az osztályfőnököm kiváló sporteredményeim ellenére/pedig testnevelés tanár volt/sem javasolt oda, az akkori rendszerben ez volt az indoklás-rontanám az iskola hírnevét....
Földmérési szakközép iskolába vettek fel,az of.elekrtotechnika tanárnő volt aki próbált minél jobb eredményt kicsiholni belőlem e remek tantárgyból....
Egyszer eljött egy kosárlabda versenyemre/akkor éppen a BSE igazolt sportolója voltam ifi szakosztályban/és tátott szájjal nézte végig,majd a meccs után arról faggatott miért nem testnevelés szakon indultam tovább....akkor elsírtam magam....
Nem éppen kellemes ez az emlék,de a nyereményért harcba szállhatok vele,igaz?
Az 1.számú nyereményért szeretném megnyerni.
A rövidke történetem a következő:
Általános iskolában a napközis tanító nénink, Irma néni, fejébe vette, hogy megtanít bennünket hímezni. Nagyon lelkes volt, mi 10-11 évesen nem annyira. Főleg a fiúk nem. De nem volt mit tenni, csináltuk. Az ő kitartásának köszönhető, hogy megtanultam hímezni és így "100" év távlatából az akkori negatív élmény abszolút pozitív élménnyé változott.
No, elbénáztam. :))
Szóval az 1.számú nyereményt szeretném megnyerni.
Szia! Jövök én is ... Pedig van még 2 hetünk a kezdésig!!
1. Abban az iskolában dolgozom, ahová általánosba jártam. Az elején mindig bekopogtam a tanáriba mielőtt beléptem volna - mosolyogtak is a kollégák, akik között ott voltak a tanáraim is! Ma már mind nyugdíjas. Jó Nekik, megérték a megérdemelt pihenésüket!
2. Idén újra a katedra mindkét oldalán leszek- most már negyedszer kezdek tanulmányokba a munka mellett.
3. Egyre kevesebb konkrét dolog jut eszembe az én diákéveimből, de sok-sok pillanatot fel tudok idézni azóta, hogy tanárként dolgozom.
Köszönöm a lehetőséget!
Nagyon szépek a nyeremények!
so sweet xx
Na milyen jó, hogy ma megtaláltál:) a 2. csomagért játszanék, bejelentkeztem nálad rendszeres olvasónak is gyorsan!
Vicces történet jutott eszembe középiskolából:
Sebészetet (eü szki) egy halottkém rendőrszázados tanított nekünk, kissé borzas, igénytelen, sztk-keretes-szemüveges figura, óriási intelligenciával megáldva, de nagyon topis volt... Első órán vázolta az elvárásait, a tananyagot, stb, és elmondta, mi is kérhetünk, ha ez ésszerű, igyekszik teljesíteni. "Például – mondta –, ha valakinek netán az volna a kívánsága, hogy piros zoknit húzzak, azt is szívesen megteszem, ha ez segít rajta, bár nincs piros zoknim" És ahogy mászkált a padok közt, mi villant ki a nadrágszára alól? Hát persze, hogy piros zokni volt rajta!!:))) Na itt rögtön tudtuk, hogy igazi elvarázsolt emberrel van dolgunk...:)) még arról sincs fogalma, mit vett fel reggel!
Később megtudtuk, hogy sokszor éjszakázásból, esettől jött órát tartani, napokig haza se jut... és ő lett az egyik kedvenc tanárunk:)
Még egy eszembejutott, a dupla esélyért:) szintén a 2. csomagért!!
Középiskolában állandóan olvastam, még gyalog is, és legfőképp meséket, Lázár Ervin volt a kedvencem, emiatt Ervin lett a becenevem... néhányan azt hitték, tényleg így hívnak:)) de nem ezt akartam mesélni:)
Egyszer harmadikban a Csilicsala bácsi legújabb csodáit olvastam éppen fizikaórán, könyvtári példányt (érdekes, hogy mik vannak egy középiskola könyvtárában:))) amikor drága Jónás tanár úr észrevette és elvette a könyvet, a fiókjába rejtette. Hiába kértem, nem adta vissza óra végén se, év végén se, soha... 4. év végén a könyvtáros már nagyon türelmetlen volt, de azóta se tudom, hogy sikerült-e visszaszereznie...:) gyanítom, hogy Jónás tanár úr olvasta...
Ez a drága tanárbácsi nagyon utálta, hogy folyton beszélgettünk az óráján, első padban ültem, ezért mindig elültetett a fiúk közé (eü iskolához képest sok fiú volt nálunk: 9!), ezzel sokkal rosszabb lett a helyzet, a fiúkkal még többet beszélgettünk!:)) egyikük ma is barátunk és a legjobb barátnőm férje:))
Na ez a játék...! olyan vagy! most dőlnek az emlékek...:)))
Szia!
A követőd lettem és szeretnék én is játszani, és mindhárom nyereményért indulni. :)
Íme a három történet:
1. Általános iskola óta ugyan az a személy a legjobb barátnőm. És ennek már 31 éve
2. Nem szerettem a gimnáziumot, mert nem oda készültem. De ennek köszönhetően rengeteg komoly irodalmi művet olvastam el, amit viszont soha nem fogok megbánni.
3. Bár az egyetemet nem sikerült elvégeznem, mégis 12 éve tanítok, igaz csak otthon, különböző korosztályokat. Nagyon szeretem őket. :o)
Kedves Teca!
Az antik csipke csomagért szállnék versenybe! :)
Amire nagyon emlékszem, hogy általános iskolában minden tanár azt mondta, hogy én is gyermekorvos leszek, mint anyukám...én persze tűzzel-vassal hadakoztam ez ellen, már csak azért is, dacból...
Nekik lett igazuk :)
Kedves Teca! Köszönöm a játéklehetőséget! Nagyon tetszik a kérésed iskolai élményeinkre vonatkozóan. Én az első nyereményért szeretnék három történetet írni iskolás élményeimből.
1. Imádok énekelni. Általános iskolában a tanító néni engem kért meg, hogy egyedül énekeljem el a "Szép május, jöjj..." kezdetű dalt. Nagy boldogság volt, most is érzem, milyen kitüntetettnek éreztem magam.
2. Középiskolában a tornatanárnőnk rájött, hogy milyen jók az eredményeim hosszútávfutásban és versenyekre küldött. A Budapest Bajnokságon 800 méteren első lettem, saját magam és a nálam jóval esélyesebbnek tartott, kiskora óta atlétizáló évfolyamtársnőm nagy meglepetésére. Ennek igazán a hozadéka nagy: mindig hálával gondolok Csilla nénire, hogy rájött, hogy ez az én sportom. Imádok futni azóta is.
3. Óvónő vagyok. Amikor a főiskolai hat hetes gyakorlat véget ért, a gyerekek az óvodai csoportban énekeltek nekem és összekötött rajzaikat átadta az óvó nénijük. Mai napig őrzöm. Most is meghatódom, akkor sírva is fakadtam...
...és a ráadás, ha már iskola: a kisfiam ősztől iskolás lesz. Örülök, izgulok, kívánok neki sok-sok szép élményt!
Szeretettel üdvözöl: Eszter (locsei.eszter@gmail.com)
Kedves Teca!
Köszönöm, hogy meghívtál játszani ezekért a jó kis nyereményekért. Nehéz dönteni, legyen mondjuk a 2. A történet pedig:
először mentem iskolába, amire nagyon készültem otthon. Anyukám már elment, én pedig úgy sírtam, hogy nem tudtak megvigasztalni, az igazgató bácsit hívták le hozzám. Ő csak annyit mondott, hogy aki ennyit sír, abból jó tanuló lesz. Annyi biztos, hogy jó sokáig és sokat tanultam...
Szeretnek jatszani.
Jatekod a blogomon,alul.
http://petite-armoire.blogspot.com/
Tortenet...:Mivel tanar vagyok...a remiszto,kiugrott a diaklany a sarokban levo terkep mogul,nagyon megijedtem
Az 1, szamu csomagert jatszom.
Minden jot.:)
Bernadett
Szia Teca!
Akkor én is ringbe szállnék az 1. csomagért:
Az általános iskolát nem szerettem, sok nagyképű, úrigyerek, akik anyu-apu pénzével kérkedtek. Mindegy is. Volt egy matektanárom, akivel kölcsönösen rühelltük egymást. Egyszer nyilvánosan rámparancsolt, hogy menjek ki az udvarra levegőzni meg játszani én meg azt mertem mondani neki, hogy leszarom mit mond, ami az én koromban kuriózumnak számított. Na akkor az egész felső tagozat előtt szégyenített meg az udvaron miközben a kefirjét zabálta:) azaz :(
És akkor a 3. csomagért is ringbe szállok:
A középsuliban bujkálós bagósok voltunk, mindig a wcbe álltunk be vagy 6-an lányok cigizni. Az igazgatónő nagyon szigorú volt, pl. sem a hajunkon sem a körmünkön nem engedett festéket, stb. Ha néha elkapta az idegbaj, akkor körbejárta az emeleti lány és fiúvécéket, mi meg minden kopogós cipőre füleltünk és csendben maradtunk.
Egyik ilyen alkalommal halál csendben gubbasztunk a wc-ben én a wc tetején álltam, a süket barátnőim meg vagy 5 percen keresztül tanakodtak, hogy elment-e már a diri. Erre megszólalt, hogy jöjjön ki mindegyik észkombájn. Az nagyon ciki volt akkor, most így leírva egész feldolgozható :) Azóta már egyébként leszoktam
A 3. csomagért játszom, mert a 3-as szám meghatározó az életemben. Szeptember 3.-án születtem, ezért év vesztes voltam. Szerettem az általános iskolát, elsőben kitűnő voltam. :)
A gimnáziumban életemben először puskázni akartam német órán, az egész osztály puskázott és egyedül én buktam le. :) Ilyen az én formám. Meghatározó élmény volt, soha többé nem próbálkoztam. :)
Szeptember 1.
Csodaszép, napsütéses csütörtöki volt ez a szeptember 1-je.
Ebéd után a mama így szólt az unokáihoz: - Gyerekek, mit szóltok, elmegyünk kirándulni?! Izgatottság lett úrrá mind a négy rosszcsonton, mert ilyen ritkán történt velük.
Sürögtek-forogtak, vízzel töltötték meg a csatos üveget. Kis elemózsia, zseblámpa és még térkép is került a vászontáskába. Persze ez utóbbiak a kalandvágy, a felfedezés miatt, hisz verőfényes napsütéses, idő volt :-)
Mikor mindennel elkészültek útnak eredtek, átsétáltak a városon egészen a Dunáig, ott végig a gáton, és a temetőben a nagypapa sírjánál kötöttek ki. Egy olyan nagypapa volt ő, akit egyik unokája sem ismerhetett, már az első érkezése előtt elment erről a világról. De most ott voltak körülötte mindannyian. Míg a mama locsolta és rendezgette a síron a virágokat, addig a gyerekek csatangoltak a sírok között, olvasgatták a neveket. Nem voltak itt olyan régóta, egyszer csak megjelent a legidősebb unoka apukája. Nem mondott mást, csak ennyit: - Fiú, és Sándor! Mindenki nevetett, boldog volt a hír hallatán.
Akkor, ott három Sándor volt velem. A nagyapán, az apukám és a kisöcsém!
A harmadik osztály már úgy kezdtem, hogy nem csak egy húgom, hanem két testvérem volt.
A 2. csipkecsomaért indulnék játékba :-)
Én a noteszért szeretnék játszani, mert csodaszép, és mert tanár vagyok, mindig szükség van noteszre:)
Három történetet is elmesélek. Összességében az iskolához csakis pozitív élmények fűznek, ha értek is néha igazságtalanságok.
1. Az elemi iskolában, I - IV. osztályban és az általános iskolában V - VIII osztályban is férfi volt a tanítóbácsi és osztályfőnököm. Mindkettőre felnéztem, mert egy kicsit különlegesség is volt hogy férfi a tanítóbácsink, osztályfőnökünk,, mert egy kicsit elnőiesedő szakma ez. Az osztályfőnököm zenetanár volt és a 4 év alatt minden évben elvitt kirándulni minket, és minden évharmadban rendeztünk osztálybulit, ahol régi lemezekről ment a zene, mi meg táncoltunk, táncolni tanultunk. Ezek mind maradandó emlékek, és ma is tisztelem, szeretem ezt az osztályfőnökömet.
2.A középiskolai évek talán életem egyik legszebb szakasza volt, a nagy barátnős összejövetelek, bulik, csínytevések, diákszerelmek ideje. Azóta is visszakívánkozom abba az időbe:) Egyik csínytevésünk volt Évával, a legjobb barátnőmmel, hogy mindig kihasználtuk azt az alkalmat, hogy 3 igazolatlan hiányzásunk lehetett magaviselet lehúzás nélkül, a kettőt mindig ellógtuk:)
2. És most egy kicsit a katedra másik oldaláról is. 6 éve tanítok, négy Éve Nyárádszeredában és az idén végzett az első olyan osztályom akiket itt 9.-től 12.-ig végigtanítottam. Annyira szoros kapcsolat jött létre köztünk, kölcsönös tisztelet, szeretet, hogy nagyon nehéz volt elengedni őket. Utolsó magyarórára(mert azt tanítok)sütöttem egy adag muffint nekik, és minden egyes tanulónak elmondtam a 4 év alatt szerzett pozitív benyomásaimat róla. A ballagást végigsírtam, és írtó büszke voltam rájuk, hiszen az én munkám is közrejátszott abba, amilyenek lettek.
Na egy kicsit hosszóra sikeredett, de hát ez szakmai ártalom.
A játékot hírdetem a blogomon, és rendszeres követőd lettem:http://makacskakonyhaja.blogspot.ro/
Szia Teca, köszönöm, hogy jelentkeztél a játékomra. Mivel én is szeretek játszani így örömmel vagyok itt nálad is.
Iskolai élményeim? Elsősorban az évkezdés volt mindig. Tankönyvek vásárlása, és mikor nagyobb voltam már magamnak csomagoltam. Mivel nem voltam kitűnő tanuló, így inkább a plusz munkákat szerettem nagyon az órák után. Szerettem az iskolai újságot árulni, mint pl. Pajtás - ha még valaki emlékszik rá. Őrsök voltak, így az ezekkel való feladatot ellátni, mint pl. naplót írni... Minden olyan tevékenység, ami nem a másnapi felkészüléssel járt. De azért tanulnom is kellett nagyon, mert mikor hazamentem a lecke megírása után kikérdeztek, főleg ha tudták a szüleim, hogy dolgozat lesz.
A 2. csomagot szeretném.
Szia!
Mia Angel néven követlek
Facebookon is Mia Angel néven követlek
Kitettem a játékot a blogom oldalsávjába: tundercica.blogspot.com
Iskolai élményem:2008-ba a Csillebérci tábor.6napig tartott és jól éreztük magunkat, ez még mai napig eszembe jut.
A 3.számú szeretném meg nyerni
Először is: le a kalappal,hogy már megint van erőd és kedved játékot hírdetni!Köszönöm!
Már régóta kerülgetem itt a témát és először sajnos csak rossz élmények jutottak az eszembe, és nem akartam addig írni,amíg valami jót elő nem halászok az emlékeimből.
Tehát a minden évben jó: nagyon-nagyon szerettem a friss könyvek illatát, ugyanígy a füzetekét, az új ceruzákat és a radírt.:)
Majd megvettük az indigókék csomagolópapírt és blodogan vágtam,szabtam méretre ,és csomagoltam bele a könyveimet, füzeteket: felül,alul visszahajtva,ahogy kell. Ezekre jött még a piros keretű vignetta,amire szépen ráírtam a nevemet.:)
Rossz élmény: már felsős voltam, és az énektanárunk volt olyan gonosz,hogy kicsúfolt az egész osztály előtt. Megszégyenített.Elküldött egy másik osztályba egy üzenettel,de én nem tudtam,hogy hol van az az osztály. Megkérdezni nem mertem és visszamenve kellett bevallanom,hogy nem találom. Ezután jött a kigúnyolás. Szégyene az ilyen tanár az emberiségnek!!!!Azt hiszem,talán ezért is van az,hogy kiélezett a figyelmem a gyerekek felé, nehogy szégyen érje őket.
Gyerekeim iskoláskorából,főleg a szeptember eleje mindig nagyon nehéz volt nekem.Annyi könyvet,füzetet bekötni!!!Aztán,ahogy nőttek,már ők csinálták persze...Sajnálom,de nagyon nem bánom,hogy kinőttek az iskoláspadból.
A 2. és 3. ajándék közül szeretném valamelyiket.Amelyik jut,ha jut.:)
Én is feliratkoztam rendszeres olvasónak,nagyon tetszik a 3.könyvecske.,és alapjában az egész blogod,de nincs ihletem iskolai történetekre,..ugye megbocsájtod,még akkor is ha ez az esélyeimet rontja:(((
Szia!
Jó ideje követője vagyok blogodnak, minden bejegyzésedet olvastam. FB-n nem vagyok fent, így ott nem "lájkolok".
Az 1. csomagért az alábbi történetet küldöm:
Általános iskola felső tagozatos voltam, amikor egy IGAZI felső lett a rajz tanárom. Rajzolni, festeni nem tudok, abszolút béna vagyok. Az egyik óra témája egy csendélet volt. Küzdöttem vele, de nem akart menni. Ő odajött, néhány vonallal megrajzolta nekem a képet, szinte már csak ki kellett festenem. Végül 4-est kaptam a "mű"-re, mert kicsit belerondítottam. :D
Még egy az 1. csomagért:
Általános iskola 3. osztályában még "divat" volt a május elsejei felvonulás. Esett az eső, ezért nem mentem el. Akkoriban ugye még más időket éltünk, meg is kaptam érte a "jutalmamat", egy osztályfőnöki intőt. Életemben először és utoljára...
A 3. rózsás füzetért pedig a történetem:
Középiskolában egy időben nagyon nem ment a gépírás. Családi problémák miatt nem tudtam koncentrálni a gépelésre - akkoriban még egyszerű írógépen tanultunk gépelni. A tanárnőm még jobban szívatott, rám szállt, így a dolgozataim rendre rosszul sikerültek, tele lettek hibával, sorban kaptam az egyeseket. Már ott tartottam, hogy külön be kellett járnom gyakorolni reggelente. Aztán amikor eljött a záróvizsga, azt gondoltam, hogy nem érdekel engem a tanárom, nem neki kell megfelelnem! És lám, 5-ösre vizsgáztam gépírásból. Én magam is alig hittem, de meg tudtam csinálni.
Köszönöm a játék lehetőséget, jó volt visszagondolni az iskolás időkre. Vannak szép és kevésbé szép emlékeim. Leginkább a 7-8. osztályos osztályfőnökömre gondolok vissza nagy szeretettel. Vele még a mai napig is néha összefutok, és ő is nagy szeretettel üdvözöl.
Szia!
Tóth Petra Viktóriaként vagyok a követőd :)
Az első számú csomagért szeretnék játszani.
Nekem az iskolás emlékem gimnáziumból való. A matematika volt már általános iskola óta a kedvenc tantárgyam. Így már matematika szakos gimnáziumban tanultam tovább. 11. osztály év végén már nagyon sok szó esett az érettségiről. Akkor vezették be az új 2 szintű érettségit. És az emelt szinten már volt szóbeli rész. Én ettől nagyon rettegtem. Ezért azt találtuk ki a matek tanárommal, hogy már hamarabb, 12. osztály elején leérettségizem közép szinten, aztán év végén emeltem, és a jobb eredményt számoltatjuk a továbbtanuláshoz.
Senki nem akart hinni a suliból abban, hogy ezt így meg lehet csinálni. A 11. osztály után az egész nyaram végigmatekoztam. MEg is lett az eredménye: a 4. osztályos matek anyagból hibátlan osztályozó vizsgát tettem, majd októberben 97%-os érettségit írtam.
MEgmutattam, hogy márpedig meg lehet csinálni.
Szerencsém is volt, hogy így csináltam, mert emelt szóbelin valahol leblokkoltam... Így is 5 lett, de %-ban a középszintemmel felvételiztem.
Én magam is megtanultam, hogy megfelelő kitartással és szorgalommal meg el lehet érni amit szeretnénk.
Szia!
Anikó Faragó néven követlek.
Anikó Faragó néven lájkoltam a facebookos oldalt.
Én a 3.számú Teca- féle noteszt szeretném.
Én nekem a legjobb élményem az volt Általános Iskolában,hogy tombolán nyertem egy tortát.Akkor nyertem először valamit.:)
Kitettem az oldalsávba:http://ancsa97.blogspot.hu/
Írtam a nyereményjátékról a blogomon:http://ancsa97.blogspot.hu/
Köszi a lehetőséget!
Szia.
Akkor jöjjön hát 1-2 sztori :)
Rossz élmény:
Középiskola 9. osztályában az egyik matek óra, több mint 90%-át kint töltöttem a táblánál (nem volt a kedvencem a matek és a tanár sem szimpatizált velem, pedig semmi rosszat nem tettem). Idegességemben és zavaromban semmit sem tudtam, akár mit kérdezett, az óra vége fele még a 14-et sem tudtam elosztani 10-el :/ :D szörnyű volt :D ...
Jó élmény:
...Következő évben megkaptuk a matektanárunk férjét (szintén matek szakos, áldott jó szívű ember) Nála 5-ös voltam év végén, nagyon büszke voltam magamra :)))
A 2. és a 3. csomagért játszom :))
Köszönöm :)
szia!! játszok a 2. csomagért is Az első iskola évem nagyon jó volt, és suli előtt volt a tanévzáró és én mondtam a leendő iskolásoknak a a verset több száz gyerek előtt.Ezen az oldalon hirdetemaz oldalsávban a játékod a másik blogom megszünt,ez az új:http://judymuhely.blogspot.hu/
Kedves Teca!
Már egy ideje töröm a fejemet, milyen iskolás emlékkel szállhatnék ringbe a kettes számú csomagodért...nem is konkrét eseményt mesélnék el, hanem megosztok pár emlékmorzsát az első iskolai éveimből:
amikor elsős voltam, egyszer az osztályba menet megállítottak a tanárnénik, és megkérdezték, tényleg rokonságban állunk-e egy fiúval, akivel történetesen unokatestvérek vagyunk és egyszerre kezdtük az elsőt, csak másik osztályban. Tudniillik az a fiú hírhedt rossz gyerek volt, szemben vele, aki igazi jó kislány voltam... emlékszem, egy pár osztállyal később is, mellém ültették az osztály legrosszabb gyerekét, gondolván jó hatással leszek rá... mondjuk nem hiszem így utólag, hogy nagy haszna lett volna a dolognak, de érdekes visszagondolni. Aztán eszembe jutott még egy történet első osztályból, akkoriban még szigorúan köpenybe kellett járni és egyik reggel már az iskola előtt vettem észre, hogy elfelejtettem felvenni... én kis buta, nem mertem levenni egész nap a vastag kardigánt, amit anyukám kötött, nehogy észrevegye a tanítónéni és körmöst kapjak. Aztán egyszer csak megszólalt a tanítónő, hogy most már nyugodtan vegyem le, mert megsülök... jó melegem volt már, de a körmöst végül is megúsztam... :)
De jó ez a játék! Az 1. csomagot imádom! A 3. ajándékot is nagyon szeretném :)
A kis élményeim:
1. általános iskolában a tantermünkben még olajkályhával fűtöttek. Egyszer a barátnőmet szólították táblához, és ahogy elment a kályha előtt, a köpenye széle hozzáért, hiába volt a kályha előtt rács. Azonnal oda is olvadt a köpenye széle.
2. Egyszer egy páváról készült rajzomat kitették az iskolában a nagy bejárat melletti faliújságra. Iszonyatosan büszke voltam rá!!!
3. Általános 6.-ban egyszer feleltem földrajzból és 4-5 között volt a feleletem. Mentőkérdés: hogy hívják Indiában azt a fennsíkot? Persze nem jutott eszembe a neve, így négyest kaptam, de ma álmomból felébresztve is tudom, hogy Dekkán-fennsík.
4. Alacsony termetem (158 cm) ellenére kosaraztam gimiben és nagyon szerettem az irányító posztomat. Bírtam, mikor az edző így szidta le a magas, de lusta csajokat: lekvárok vagytok! :)
Itt követőd vagyok, a FB-ramost íratkoztam fel, ott foglak hírdetni :)
Köszi a játékot!
Klassz játék klassz nyereményekkel :) én a harmadik ajándékra pályázom. nagyon jó tanuló voltam általános iskolában, első években különösen szorgalmas, imádtam gyakorolni mindent.
Harmadikban beteg lettem Anyák napja körül és amíg nem voltam be kellett adni egy fogalmazást Anyák napjáról magyarra. Én tudtam a házikat, de nem tudtam és tisztán emlékszem a mai napig, hogy valóban nem tudtam, hogy nekem azt be kell utólag pótolnom. Ezért kaptam meg életem első egyesét, ami miatt annyira sírtam, hogy kiküldtek az óráról. Egész nap sírtam, hazáig is, amikor is anyu már nem is tudott rám haragudni, annyira sajnált :(
Kedves Teca.A kettes számú csomagért szállok ringbe háromszor.
1,Falusi iskolába jártam általánosba,rég volt,és alsóban még nem elektromos csengő jelezte az órák végét,hanem egy kis harangot kellett húzgálni.Ezt imádtam,alig vártam,hogy rám kerüljön a sor.Mindig a tanító néni szólt,hogy lehet menni harangozni.
2?Beválasztottak felsőbe az énekkarba,egyszerűen imádtam.Sok-sok népdalt tanultam ott,amit manapság is dúdolgatok.
3?Gimibe Debrecenbe járta, és volt egy nagyon szigorú,de csupa szív magyartanárunk.Nagyon féltünk tőle,de ma is jobban tudom az irodalmat,mint a gyerkőceim.Nagyon hálás vagyok neki.
Általános iskolában alsóban furulyázni kellett tanulni, amit kezdetben egy pvc-ből készült gagyi furulyám műveltünk. Az elején nem nagyon ment a gyakorlás és földhöz vágtam:) Egy kicsi darab letört belőle, de sajna folytatnom kellett, de később ennek ellenére megszerettem.
Ja, az 1-es csomagért szeretnék játszani. Köszi a lehetőséget!
Szép estét!
Az imént talaáltam meg az Fb oldalad és e blogot is.Nagyon szépek amiket látok,gratulálok.S ha már úgy hozta a sors,játszani is szeretnék,mégpedig a 2. számú csomagért,bár az érsekvadkerti kicsi hímzés is kedves a szívemnek.:)
A történetem:Nagyon szegény családunk volt,anyucink egyedül nevelt hármunkat.Akkoriban még működött az úttörőtáborok ,őrsi gyűlések és hasonlók világa.Mi a helyzetünket figyelembe véve,ingyenesen táborozhattunk,ennek köszönhetően jutottam el nyaralni s csodálhattam meg egy pár magyar várost.Az első táborozásom a legkedvesebb.4.osztályból maradtam ki s nagyon lelkes voltam,hogy végre én is megtudom mi is nyaralni.Izgatott és boldog voltam s anyucim méginkább.Összekészítette a holmimat,gyűjtögetett pár forint költőpénzt és én a világ legnagyobb mosolyával elindultam Hajdúszoboszlóra a csapattal.Elém tárult egy olyan világ amiről addig csak álmodtam.Nagy város,emeletes házak,strand..nem beszélve a moziról,fagyiról és minden olyanról ami másnak természetes volt egy nyáron.Igenám,de én nagy izgalmamban már az 1. napon elhagytam a pénztárcámat az összes összekuporgatott pénzecskémmel.Senkinek nem mertem szólni csak este a zuhanyzóban fogott el a kétségbeejtő sírás.Észrevették és el kellett mesélnem mi történt.A nagyobb gyerekek végigjárták pár tanárral az útvonalat a tábortól a strandig,de hiába.Aztán én elaludtam s reggel a zászlófelvonáskor kihívott a táborvezető s átadott egy tarisznyát..Még az este minden egyes táborlakó beletett annyi forintot amennyit nélkülözni tudott s én megkaptam,hogy a 10 nap ne legyen rémes számomra.Nem is az a lényeg,hogy több pénz volt a tarisznyában,mint amivel útnak indultam,hanem az összefogás,a támogatás..az érzés.Ez a legkedvesebb emlékem s őrzöm már több,mint 30 éve.:)
(csak halkan, zárójelben mondom: nekem ez a legkedvesebb történet...:))
Kedves Teca!
Köszi, hogy megkerestél. Nagyon ötletes a játékod, s szeretnék én is az első díjért versenybe szállni.
Mindig is filigrán leányzó voltam, s bizony, férjhez menetelem után, egy nagy városba költözve pályakezdőként egy hatalmas iskolában kezdtem a "munkát". ( azóta is ugyanabban a suliban tanítok)
Szörnyű rémálmaim voltak a sulikezdés előtt. Nem is egyszer azt álmodtam, hogy az iskolában egy táblával a hátamon járkálok, amire az van írva: Ő TANÍTÓ!
Annyira kislánynak néztem ki, hogy a nagy nyolcadikosok némelyike idősebbnek nézett ki mint én.
Azóta megöregedtem, s csak mosolygok a rémálmaimon, no meg az első osztályommal készült fényképeimen.
Szia Teca!
Konkrétan leblokkoltam, mert nemigen szerettem a sulit és beállt egy kisebb agyhalál az egyébként jó ötlet hallatán, hogy iskoláskori élményt kéne mesélni. Van bőven persze nekem is, de inkább csak bevillanások. Viszont most eszembe jutott egy élményem, már majdnem történet és azért különleges, mert egyszerre jó és rossz.
Az élmény maga igen kellemetlen volt. A szalagavató táncra próbáltunk a suli tornatermében. Tudni kell, hogy szemüveges vagyok és nélküle nem nagyon látok túl sok mindent. Pontosítok: mindent látok, csak éles kontúrok helyett elmosódott foltokat. A mellettünk táncoló pár fiú tagja ökörködött, ez nem volt tőle idegen sosem és nekünk vezette a partnerét, ami annyira jól sikerült, hogy elestem és összetört az okulár. Namost fent említett problémák miatt ez nagyon gáz, gyakorlatilag semmit sem tudok csinálni és egy hét, mire elkészül az új. Bajos volna minden, főleg a tánci.
Anyukámnak viszont volt kontaktlencséje, amit nem használt.
Itt jön az ’otthon ne próbáld ki’ rész – valószínűleg most minden optikus meg szemész felhorkan és fulladozik, ha olvassa, én bizony lenyúltam tőle a lencséjét és hordtam is egy hétig. Úgy éreztem, az életemet menti meg, bár nem az én dioptriám volt. Mikor elmentem szemüveget csináltatni, kapásból kértem hozzá egy adag kontaktlencsét is.
Azóta is hordom. Persze másik készletet már :) Felváltva használom, mert szeretem a szemüveget is, de az tény, hogy az életemet jelentős mértékben megváltoztatta. Ha a bukfenc nem történik meg, nem hordanék kontaktlencsét. Na jó, valószínűleg igen, csak picit később kezdtem volna.
ja és hogy melyik csomit szeretném inkább. Nehéz a választás. Noteszt szeretnék :)
Kedves Teca!
A 2. ajándékért egy érettségis történetet szeretnék elmesélni. Közgazdaságtanból írásbelizünk, egy földszinti teremben. Egyszer csak az egyik, ablaknál ülő osztálytársam sikítozva felugrott a székére. Kiderült, hogy egy egér mászott be a nyitott ablakon. A következő pillanatban már a lányok 90 százaléka sikítozva a padon állt. Szegény egér úr pedig a nagy rikoltozás miatt bepottyant a terembe, ahol persze még nagyobb lett a zűrzavar. Ekkor már a folyosón ügyelő tanárok és a portás is egérvadászatba kezdett. Negyed órás küzdelmet követően tudták szegénykét elkapni. Mondanom sem kell, hogy nagyon emlékezetessé tette az érettséginket.
A 3. számú ajándékért pedig egy általános iskolai történetet mesélnék el. Történelem óra előtt az egyik osztálytársam úgy gondolta, hogy megvicceli a tanárunkat, és az órát a terem végében álló szekrény alsó polcán hallgatja végig. Az órát mindannyian nagyon izgatottan ültük végig, folyton a szekrény felé sandítva. Mikor vége lett az órának, és a tanár kiment a teremből, mi ujjongva a szekrényhez rohantunk, hogy végig tudta csinálni, anélkül, hogy a tanár észre vette volna. Ekkor jött vissza a tanár is a terembe, és természetesen egy igazolatlan és egy rovó lett a jutalma:)
Szia! Édesanyám ugyanabban az általános iskolában tanított, ahová én is jártam. Nagyon nem akarta, de az egész városban csak ott volt szabad állás - -ugyanis én kerültem oda hamarabb :-). Vigyázott rá, hogy soha ne tanítsa az osztályunkat, még helyettesíteni se jöjjön be. Ennek ellenére volt néhány "jóakaróm", akik elérték, hogy 8. év végére elhiggyem, csak az édesanyám miatt vagyok kitűnő tanuló. Így a gimnázium kiválasztásánál a döntő szempontom az volt, hogy hol nem ismernek a szüleim egyetlen tanárt sem. Első félév végén én lettem az iskola (összesen 16 osztály) 3. legjobb tanulója! Ez kicsit helyrebillentette az önbecsülésemet, sok tanáromnak azóta is hálás vagyok - elsőként Dr. Koncz Józsefnek.
Ja, és a csipkecsodákért szeretnék játszani.
Szia!
Köszönöm a lehetőséget, hogy részt vehetek a játékban, igazán tetszenek a munkáid! A blogom oldalsávjába teszem ki a hirdetményt.
A második csomagért szólna egy történet, a harmadikért kettő - mániákus szépfüzetgyűjtő vagyok. :)
1.) Szerencsém volt a matektanáraimmal, mindegyiket szerettem. Az általános iskolai felső tagozatos tanárnénimhez néhányszor elmentem a lakására egy-két másik diáktársammal gyakorolni a versenyekre. Nagyon sok növénye volt, egyszer nekem ajándékozott egy piros teltvirágú hibiszkuszt, ami aztán pont a születésnapomon nyílt ki először. Már nincs meg, sajnos elfagyott, azóta is szeretnék egy olyat. Azon kívül kaptam tőle még két kicsit vézna kaktuszkát is, amitől nagyon lelkes kaktuszgyűjtővé váltam (már valamelyest alábbhagyott), és a tőle kapott példányok ma is a lakás díszei.
2.) Kicsi koromban elhatároztam, hogy író-költő-rajzoló leszek. Ennek megfelelően rávettem a velem egy osztályba járó unokatestvéremet, hogy az óraközi szünetben írjunk verseket. Született is egy-két bájos darab, de az osztálytársaink nagyon furcsállták a dolgot, és megpróbálkoztak némi csúfolódással. Akkoriban rendkívül öntudatos kis lény voltam, úgyhogy fennsőbbségesen felkértem a tanárnénit, hogy szóljon rájuk, mert nem tudok tőlük verset írni. Szegény tanárnéni kissé furcsán nézett rám. :)
3.) Gimnáziumban két-két pad volt összetolva egy sorban, így három félig-meddig padtársam volt. Az egyikük vett egy bolyhos bordó pulóvert, ami viszont nagyon szöszölt. Mindenhonnan bordó kis szöszmöszöket gyűjtöttünk össze, aztán mindenki tépett egy szöszt a saját ruhájáról, és megalapítottuk a Véd-, dac- és szöszszövetséget, amelynek alapító okirata a szöveggyűjteményem hátsó lapjára került.
Tudom, három saját történetről volt szó, de ez a kettő annyira mókás, hogy még bónuszként hozzáfűzöm: az unokatestvérem, akit már említettem a versírás kapcsán, első osztályban kicsit félreértette azt az utasítást, hogy amit a tanárnéni a táblára ír, azt a füzetbe is le kell írni. Ő úgy gondolta, hogy ez egyszersmind azt is jelenti, hogy amit a tanárnéni a tábláról letöröl, azt a füzetből is ki kell radírozni... :)
(Jaj, két bónuszt ígértem, de a másodikat lefelejtettem. A húgom szó szerint folyóírást sajátított el: eleinte a mondatokat teljesen egybe írta, nem érezte a szavak határát.)
Szia, milyen jó volt elolvasni az élményeket!!! Köszönöm!
Én nagyon-nagyon szerettem suliba járni. Otthon ha megfeszültem, sem voltam elég jó. Hiába mentem versenyekre, semmi sem volt elég. Így aztán nekem a suli pótolta mindazt, ami otthon hiányzott.
Az általános iskolában volt egy kis csapat (4 fiú, meg én) az osztályunkban. Együtt jártunk ebédelni az ehetetlen menza helyett egy környéki kisvendéglőbe. A szakács kedvelt minket, rendszeresen kaptunk pl. rózsaszín vagy kék tökfőzeléket. Mindig mesélt a majmáról, akit még akkor kapott, amikor egy hajón volt szakács. Mi meg tátott szájjal hallgattuk a hihetetlen történeteket...
Középiskolás koromban sem szerettem otthon lenni. Délutánonként alsóbb évfolyamosokat korrepetáltam matekból és fizikából. Fülig szerelmes voltam a fizikatanáromba, minden szakkörön és különórán ott voltam. Időnként otthagyott a többiekkel a szakkör közepén és az én markomba nyomta a krétát, hogy oldjam meg a feladatot a táblánál. Nagyon boldog voltam ilyenkor. Ő iszonyúan bízott bennem és azt mondta, jó tanár leszek. Örökre hálás leszek neki, mert értékesnek és jónak éreztem magam mellette.
A középiskolában az volt a szabály ballagáskor, hogy mindenkinek kellett vinni egy szál virágot és odaadni egy ballagónak. Én kaptam a legtöbb virágot.
Ha én nyernék, akkor a csipkekupacnak örülnék a legjobban.
Szeretettel: Maminti, a kicsi zöld tündér
Szuper nyeremények, én az 1-esre pályázok :)
Nekem az jutott eszembe, hogy általános iskolában volt diák portaszolgálat 7. és 8. osztályosoknak. Kéthetente lógtunk egy napot legálisan :)
Szuper volt!
Én is szeretnék játszani az első ajándékért.
Régóta követőd vagyok.
Mindjárt ki is teszem a felhívást a blogomra.
A történetem pedig, igazán lehet nem is történet, csak egy emlék: Imádtam könyvosztás után belelapozgatni az új könyvekbe, imádtam az illatukat. A mai napig szeretem az új könyv illatát. Mindig Apukám csomagolta és látta el cimkével őket. Akkurátusan, mérnök emberhez méltóan, szinte rajzolta rájuk a nevemet. Napokban megint fölsejlett a kép, de most én csomagoltam a nagylányom könyveit, aki most megy második osztályba.
Köszönöm a lehetőséget. Mindhárom nyeremény nagyon szép, én mégis a 3.-t, a füzeted szeretném.
Sztorim lenne bőven, egy vicces: érettségin a töri mellett a b tétel közgazdaságtan volt. Akkor 1990 magasságában sem rendes könyv sem rendes tanár nem volt, ebből adódik, hogy rendes oktatás sem volt. De érettségizni kellett. Az egész tétel a töri tanár súgta az időközben kiadott tankönyvből.
Szia!
Fb-on osztottam(Ékszersarok alkotásai néven), követőd lettem itt is, ott is. :-)
Az 1. csomagért indulnék, 3 történettel.
1., Ált. iskolában énekkaros voltam, többször jártunk külföldön is. Történt hogy egyik alkalommal, mikor az osztályfőnökünk Japánt célozta meg, de sajnos oda nem sikerült kijutnunk, ezért vigaszul egyik reggel mindenkinek az osztályban, ott volt egy kis ajándék becsomagolva az asztalán. Igazán szép gesztus volt tőle, pedig szerintem ő sajnálta a legjobban, hogy nem sikerült kimennünk(minket akkor ez még nem nagyon foglalkoztatott;-)
2., 5. osztályos koromban egy egészséggel kapcsolatos versenyen 2. helyezést értem el. kaptam is érte egy szép könyvet, azóta is megvan. ez volt az első alkalom, hogy valamit így kaptam. :-)
3., kisiskolás koromban féltem a matektanárunktól. szó szerint, mivel egy nagy darab, mély nagy hangú nő volt az(ebben valószínű közrejátszott az is, hogy a matekot nem szerettem, ill. hogy mindig féltem attól a perctől, mikor sorozatokat kellett folytatni - szóban,és mikor rám került a sor, már majdhogynem rosszul voltam...(pedig egyébként kedves tanárnő volt, csak hát egy kicsi gyereknek mégis rémisztő:-D )
Kedves Teca!
Mind a 3 csomagért jelentkeznék.
1.: Általános iskolai osztálytársam a lányom osztályfőnöke lett. :)
2.: Gimnáziumban a tanárom rábeszélésére mentem egészségügyre,hála beki imádom a munkámat ma is.
3.: A lányom első iskolás napján jobban izgultam mint ő, a saját táskámat hagytam nála és iskolatáskával mentem dolgozni.. :D
Köszönöm a lehetőséget.
Megjegyzés küldése