Jodie Picoult Tizenkilenc perc

Amióta az írónő könyve alapján készült filmet láttam, azóta várakoznak a polcomon a könyvei is. Nem könnyed témájúak, de nem csalódtam bennük.
A Tizenkilenc perc igen kényes témát feszeget: az iskolai erőszakot, amely nálunk is mindennapos probléma. Mi számít erőszaknak: a lövöldözés, vagy a másik ember folyamatos, éveken keresztül tartó megaláztatása? Erőszak-e a verbális erőszak? Mit tesznek a tanárok, és mit tehetnek? Mit tudnak tenni? Észreveszik-e a szülők, ha baj van a gyerekükkel? Felkavaró könyv, több szereplő szemszögéből nézi a történetet, és időben is ugrál. Nem lehet a történet végére sem egyértelműen állást foglalni az elkövető ellen.

 " A világszerte méltán népszerű írónő új regénye olyan problémákat feszeget, amelyek nemcsak Amerikában, hanem Magyarországon is egyre inkább gondot jelentenek: visszaüssön-e, akit bántalmaznak?

Érdemes-e minden értékítéletet és meggyőződést feladni, csak hogy befogadjon minket a közösség? Mekkora a szülők felelőssége, és meddig terjed a tanároké, a társaké, a környezeté? Homokba dughatjuk-e a fejünket, vagy ezzel csak saját magunkat és gyermekeinket veszélyeztetjük? Lehet, hogy nem elég jól, nem elég okosan szeretjük őket, és így nem is tudjuk megvédeni őket se maguktól, se a világtól? "

 ' Tizenkilenc perc alatt lenyírhatod a ház előtt a füvet. Befestheted a hajad. Megnézheted egy hokimeccs első harmadát. Tizenkilenc perc elég, hogy megsüsd a gofrit, vagy betömjék a fogadat. Egy öttagú család frissen mosott ruháit is összehajthatod ennyi idő alatt.........

Tizenkilenc perc alatt meg tudod állítani a világot, de akár le is szállhatsz róla.

Tizenkilenc perc alatt bosszút állhatsz valakin.............. "

" Mi a különbség aközött, hogy egész életedben igyekszel láthatatlan maradni, vagy pedig megjátszod, hogy az vagy, akinek a többiek látni akarnak? Így is, úgy is tettetés az egész. "

"Amikor valaki meghal, akkor nem az ő élete az, amelyik megállt abban a pillanatban."

" Nem hinném, hogy bárki bármin keményebben dolgozna, mint egy serdülőkorú azon, hogy elfogadják, befogadják a többiek. Még az Egyesült Államok elnöke is olykor elmegy szabadságra, a légi irányítók is lazítanak néha, de ha megnézünk egy átlag iskolás gyereket, az napi huszonnégy órában és az egész iskolaévben, szünet nélkül görcsöl (...) azon, hogyan lehet betörni a belső körbe, a kiválasztottak szentélyébe. Nos, itt a trükk: nem rajtunk múlik. Csak az a fontos, hogy mások mit gondolnak arról, hogyan öltözöl, mit eszel ebédre, mit nézel a magasságos tévében, milyen zenét hallgatsz az iPodon. Mindig is azon törtem a fejem, hogy ha csak a mások véleménye számít, akkor vajon lehet-e az embernek egyszer az életben sajátja?! "