( Elnézést azoktól, akiket ez érzékenyen érintene. Természetesen nem általánosítok. )
A történet:
Lányomnak nagyon fontos lett volna bemenni a főiskolára. Bejáró, a tantárgy az a fajta " kiszórós ". A vonat a hozzánk legközelebb eső nagyváros állomásán áll és áll.... a késés egyre növekszik. Már reménytelen, hogy beérjen, 78 perc mínuszban vagyunk. Feladja, leszáll a vonatról, és elballag az információhoz, hogy adjanak neki valamiféle igazolást a történtektől, ha esetleg a tanár akadékoskodna. És a meglepő válasz:
" - Igazolást csak a célállomáson adhatunk ki....
- ??
- Itt még nem tudható, hogy véglegesen mennyit fog késni a vonat..... "
4 megjegyzés:
Sírt, vagy nevetett??
nézd meg holnap a hézon kívült... vasutasok vernek utast...
http://rtlklub.hu/sorozatok/ajanlo/videok/125281
Hát, sírt....elég feszült volt attól, hogy lekésett egy neki fontos dolgot. Én látatlanban beígértem az ügyintézőnek egy gyógypedagógiai fejlesztést. :)
Megnézem, Nina. :) Nekem anno vasúton az volt a leghorrorabb élményem, amikor főiskolás koromban ( jó rég ) egy kalauz azon vitatkozott velem, hogy asszony névvel nem lehetek diák. Egy városi legenda szerint pedig egy kolléganőmet, aki levelezőn végzett, megkérdezte a kalauz, hogy milyen főiskolára jár? " - Gyógypedagógiai... - Nem is tudtam, hogy a gyogyósoknak már főiskolájuk is van. " :) :)
Megjegyzés küldése