Boldizsár Ildikó Meseterápiá-járól

....ígértem egy kis beszámolót. Azt gondoltam, a könyv előszavában leírt , a mesékkel kapcsolatos tévhiteket osztom meg veletek, mintegy gondolatébresztőként. Szó szerint idézek a műből.

 ' Az egyik ilyen tévhit szerint a mesék a gyermekekhez szóló történetek, holott a mesemondók a 19.század végéig elsősorban a felnőtt közönségnek meséltek. ...... szórakoztató funkciója mellett az ismeretátadás, információáramlás egyik eszköze is volt, és a történetekben mindmáig megtalálhatók azok az elemek, amelyek nemcsak a mindennapi életben való eligazodást segítették, hanem azt is, hogy az ember szellemi lényként végiggondolhassa magát.
 A másik tévhit szerint a mesék pusztán vágyteljesítő történetek, azaz a paraszti társadalmak szegény embereinek " gazdagságra", " királyságra", vagy akárcsak egy bőséges ebédre-vacsorára vonatkozó vágyait fogalmazzák meg... Ha azonban a meséket a saját sorsunkon, életünkön keresztül gondoljuk végig, értelmezhetjük a történeteket úgy is, mint amelyek "saját királyságunkra", " saját gazdagságunkra és bőségünkre" vonatkoznak.
 A harmadik tévhit szerint a mesének nincs köze a valósághoz, a történetek nélkülöznek minden valóságalapot, pusztán "kitalációk", a csodás elemek pedig a fantázia termékei. Véleményem szerint a mese épp azért tud óriási mozgásokat és változásokat előidézni a pszichében, mert a valóságot elbeszélő történeteknek mindig is mágikus funkciójuk volt:  hősök mintegy utánzásra késztetik a mese hallgatóját, és ez azt is jelentheti, hogy bizonyos megkövesedett formák, elzáródott érzelmi csatornák élővé, élettelivé válnak.
A negyedik tévhit azt állítja, hogy a mesékben minden szép és jó, a mese nem más, mint a " minden rendben van" világa. Ezzel szemben én azt állítom, hogy a mese olyan történet, amelyben mindenért meg kell dolgozni, semmi sem magától szép és jó, semmi sem magától működik rendben. A hős épp azért jár be egy utat, hogy széppé, jóvá, működővé tegye maga körül mindazt, ami rút, rossz, vagy működésképtelen.
Végül az ötödik tévhit szerint a mese az illúziók világa, vagyis csupa olyasmi történik benne, ami hamis valóságérzékelésen alapul, ebből következően megvalósíthatatlan. A meséket fenntartó és továbbadó közösségek azonban sosem érzékelték hamisan a világot, ezért a meséket sem egy hamis tudat termékeinek tekintjük. A mese egyébként sem használja a " megvalósíthatatlan" fogalmát. Az ember olyan képességeit őrzi, amelyek nem ismerik a lehetetlent: ha a hős valamit el akar érni, megtalálja a megfelelő formát és segítőt a cél eléréséhez. A " lehetséges" erői ugyanis nem rajta kívül, hanem benne vannak. '

Olvassátok el, érdekes, érdemes!