2010. szeptember 19., vasárnap

Méghogy....

..nem becsülik meg a pedagógusokat - mosolyogtam tegnap reggel, amikor az egyik tanítványom anyukája beállított egy forró frissen sült cipóval. Szabadkozva kezdte, hogy reméli nem sért meg, aztán felderült, hogy majd megtanít kenyeret sütni engem is. :) Nagyon meghatott a gesztusa. Az utolsó morzsáig elfogyott a langyos cipó,  vajjal megkenve.

Többször mondják az iskolában a pöttöm gyerekek, hogy én nem is vagyok ' igazi ' tanító néni, mert nekem csak annyi a dolgom, hogy játsszunk, és beszélgessünk. :). Játszunk és beszélgetünk, vagyis beszédhibát , tanulási zavart javítok. :) Cserébe sokszor kapok maszatos kezecskékből az udvaron leszakított pitypangot, vagy cukorkát.

Az állam pedig ne becsüljön meg. Ne adjon semmit. De ne is vegyen el.

4 megjegyzés:

Merika írta...

Olyan jó volt olvasni ezt a bejegyzést! Az jutott eszembe amikor a gyermekeim még kis iskolások voltak, és pici rajzokat készítettek és adták oda a tanítónéninek! Igen azt gondolom az igazi pedagógusokat a szülők és tanítványok nagyon szeretik és megbecsülik! Én sokra szeretettel emlékszem!

Monika írta...

Édesanyám volt ilyen igazi tanítónéni,mint amilyen te vagy.:))))

Unknown írta...

:D
Jó volt olvasni a bejegyzésedet :) Remélem még sok kellemes élményben lesz részed!!! :)

Unknown írta...

Kitörő örömmel olvasom bejegyzésed!A lelkiismeretes pedagógus ugyan nem ritka,de a hétköznapokban megfárad.Blogban,azaz írásban,otthon,nyugodt környezetben összegzed.Speciális problémákra kell választ adnod.Pszichológiai ismeretekkel rendelkezve,minden esetet külön mérlegelni ez nem egyszerű feladat.